Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

elnevezéseket fogjuk használni, a nélkül, hogy ezeket véglegeseknek tekintenők: Budapestre „Budapest főváros"-t, a városias jellegű közelebbi környékre „Budapest környék"-et, a kettőre együtt „Nagy-Budapest"-et, a távolabbi agrárjellegű környékre „Budapestvidéket", végül az egész területre „Budapest megyét". Budapest fővárosnak és Budapest környéknek egyazon — városi — települési jellege lévén, Nagy-Budapest telepítési politikája is csak egyazonos lehet, nevezetesen : mindenkorra biztosítani kell, hogy területén a szaporodás és bevándorlás útján adódó népesség a korszerű lakáskultúra követeléseinek megfelelően társadalmi körülményeihez képest elhelyezést találhasson. Ennek a már kialakult és alább NagyBudapestként összefogandóknak javasolt városias települések keretei között nehézsége nincs, eszközei: megfelelő telek-, lakás- és közlekedéspolitika. Merőben telepítéspolitikai szempontból nézve a területi problémát, a NagyBudapestben összefogandó városias települések egy községbe való összefogása, vagyis Budapest-környéknek Budapest fővárosba való bekebelezése bizonyára a legmegfelelőbb megoldás. A környéknek a nagyvárosba való bekebelezése azonban csak két időpontban ésszerű: a környék fejletlensége idejében, de ilyenkor még nem szoktak rá gondolni —- és amikor a környéki városias település már elérte a magváros fejlettségi szintjét. Budapest esetében ezidőszerint mindkettőtől távol állunk. Ebből az következik, hogy olyan szervezeti megoldáshoz kell nyúlnunk, amely a NagyBudapest eszméjének megvalósítását előre viszi és eljuttatja oda, ahol — egyszerre vagy fokozatosan — a probléma bekebelezéssel végső megoldás nyerhet. Három területi tagozatban kell tehát Budapest és környéke problémáját ma megoldani, úgy szervezetileg, mint közigazgatáspolitikailag; ez utóbbi tekintetben úgy — ez természetesen minden oldalon az eszmétől való áthatottságot és áldozatkészséget is feltételez —, hogy a főváros és a környék városai között a szint-kiegyenlítődés mielőbb és minél tökéletesebben bekövetkezzék; az agrárgyűrű felé pedig olyképp, hogy a szerep, amelyet a nagybudapesti elgondolás az itt letelepültek számára a nagyváros javára, de meggyőződésünk szerint az ő javukra is juttat, őket kielégítse, sőt e sorsukkal megbarátkozzanak. Az elmondottak alapján és a helyzetnek nagyjában való ismeretével még a szervezet részletkérdéseinek tárgyalása előtt állást foglalhatunk a területi tagolást illetően, sőt ez gyakorlatilag célszerű, mert a szervezeti elgondolásokat jobban tudjuk elbírálni, ha a területi kép előttünk már kialakult. — Konkrét javaslatunk ez: Budapest fővárossal már most egyesítendő: Csepel község, amelyből az állami kikötő területét már az 1930 : XVIII. t. c. a fővároshoz csatolta; a főváros területébe beékelődő Albertfalva község, a városias részének bekebelezése esetén elszigetelten maradó Pesthidegkút község, Békásmegyer községnek Csillaghegy része, Nagykovácsi községnek Tisza István-kertváros telepe, Budafok megyei városnak a főváros területébe szintén beékelődő Kelenváros nevű része, végül a Budaörs községhez tartozó Kamaraerdő. Budapest-környékké összefogandók és Budapest-fővárossal együtt Nagy-Budapestet alkotnák a következő megyei városok és községek mégpedig a városok mai alakjukban vagy nagyobb városokká egyesülve, a községek pedig megfelelő csoportosításban megyei városokká alakítva: Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld, Cinkota, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoshegy,