Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

A Budapesti Tankerületi Főigazgatóság jelentése a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a szakérettségis tanfolyamokról és a munkásifjak számára megnyitott gimnáziumi ötödik osztályokról 1948. október 4. A munkásságnak a részvétele a főiskolákon és a középiskolákban igen kedvezőtlen képet mutat. Négy évvel ezelőtt a munkásszármazású tanulók száma 4—5% volt, ma pedig 5—6% a munkások, illetve munkásgyermekek arányszáma az egyetemeken és a középiskolákban. A főiskolák és középiskolák tanulóinak társadalmi összetétele tehát nem tükrözi vissza azt az eltolódást, amely az egyes társadalmi osztályok erőviszonyaiban bekövetkezett, a középiskolai és főiskolai oktatás túlnyomórészt ma is a polgári réteg fiataljainak jut. Nem kétséges, hogy a munkásosztálynak politikai hatalma megtartása és kiterjesztése céljából belőle kinövő, vele szervesen összefüggő értelmiségre kell támaszkodnia. A munkásság együtt működik és a jövőben is együtt fog működni a régi értelmiséggel, de „nem mondhat le egy olyan értelmiségről, amely nem csak szolgálja a népi demokráciát, hanem harcol is érte." (Révai beszéde.) Ennek a munkásszármazású és minden fenntartástól mentes értelmiségnek a munkásosztály legjavából, elsősorban az üzemi munkások köréből kell kikerülnie. Ezért követelte Révai József 1948. szeptember 16-án tartott beszédében, hogy a kormány állítson fel Budapesten 800 üzemi munkás részére főiskolai tanulmányokra előkészítő szakérettségi tanfolyamot és nyissa meg a gimnázium V. osztályát Budapesten és az ipari kerületekben ezer munkáscsaládból származó ifjú részére. A tehetséges munkásifjaknak az üzemekből való kiemelése áldozatot jelent ugyan a munkásság részéről is, meg a társadalom részéről is, de a munkásosztály nem mondhat le arról, hogy ne kezdje meg az értelmiségnek saját soraiból való gyors utánpótlását. A közoktatásügyi kormányzat 51.600/1948. szám alatt elrendelte a szakérettségire előkészítő tanfolyamok megszervezését,

1 51 700/1948. sz. alatt pedig úgy rendelkezett, hogy Nagy-Budapesten, Pécsett, Győrött, Tatabányán, Salgótarjánban és Ózdon kell megnyitni a munkások gyermekei számára új gimnáziumi V. osztályokat.

2 A szakérettségi tanfolyamra való jelentkezést nem kötöttük iskolai előképzettséghez. Csupán az volt a feltétel, hogy a jelentkezők valóban üzemi, lehetőleg nagyüzemi munkások legyenek és rendelkezzenek olyan értelmi képességekkel, melyek főiskolai tanulmányok végzésére alkalmassá teszik őket. Ezeket a növendékeket az 1. Az 1948. szeptember 17-én kiadott rendelet úgy intézkedett, hogy a szakérettségire előkészítő tanfolyamra felvehető minden 17. évet betöltött és 32 évnél nem idősebb üzemi dolgozó* A felvétel iránti kérelmeket a Szakszervezeti Tanácshoz kellett benyújtani, a felvételről 3 tagú bizottság döntött. A rendelet a tanfolyam szervezésével és irányításával a budapesti tankerületi főigazgatót bízta meg. 2. A rendelet lehetővé tette az üzemi munkáscsaládból származó, a népiskola VIII. illetve a polgári iskola IV. osztályát elvégzett fiatalok számára a gimnázium V. osztályába való beiratkozást különbözeti vizsga letétele nélkül. E célból a rendelet a felsorolt helyeken (és Miskolcon) külön gimnáziumi V. osztályok megnyitását rendelte el. A felvételhez az üzemi bizottság, illetve a szakszervezet ajánlására volt szükség. A felvételről a tankerületi főigazgató döntött.