Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

szóló megbízást — emlékezetem szerint —• Tóth Béla fó'ker. vezetőtó'l kaptam. Ezen beosztásomban maradtam 1944. december 25-ig. 1944. december 20-a táján Tóth Béla főker. vezető' összetartást rendelt el további parancsig a budapesti nyilas alakulatoknak, így a vezetésem alatt álló résznek is. Értem ez alatt a Budapest Székesfó'város Gyógyfürdő üzemszervezetet. Kitelepítésünkre azonban parancs nem érkezett, így nem volt tudomásom arról, hogy Tóth Béla 1944. december 25-én Nidosi Nándorral, Rettmann Kurttal és a budapesti főkerület többi vezető tagjával kitörést kísérelt meg. Én december 25-én, karácsony napján bejöttem Pestre a főkerületbe, hogy érdeklődjem, mi a helyzet a párt kitelepítésével kapcsolatban. A főkerületen nem találtam senkit, ezért távbeszélőn érintkezésbe léptem a kerületekkel informálódás céljából. A kerületek lényeges választ nem tudtak adni, annyit azonban megtudtam, hogy másnap, december 26-án Szálai Pálnál, a párt rendőrségi összekötőjénél a Mosonyi utcai Toloncházban megbeszélés lesz, mely értekezletre Szálai meghívta az összes kerületvezetőket, v. azok helyetteseit, általában olyan személyt, aki a kerületben diszponálni tudott. Időközben megérkezett a főkerületbe Rettmann Kurt a főker. vezetőhelyettes, aki egyben a zsidótalanítási ügyek biztosa is volt és elmesélte, hogy Tóth Béla, bátyám és a főker. vezetői elhagyták Budapestet vele együtt, azonban Rettmann Dobogókőn ott hagyta a társaságot és visszajött Pestre. Ekkor Rettmannal megbeszéltem azt, hogy átvesszük budapesti viszonylatban a párt fölötti vezetést és így elhatároztuk, hogy elmegyünk másnap a Szálai által összehívott értekezletre, márcsak azért is, mert Szálai nem volt túlságosan megbízható a mi szemünkben. Másnap megbízható pártszolgálatosok kíséretében Rettmannal együtt elmentünk a Toloncházba, ahova késve érkeztünk el, és megtudtuk, hogy Szálai a párt karhatalmi alakulatait egészen nevetséges módon romeltakarításra akarja felhasználni, eltérítve őket a párt által megjelölt eredeti céljuktól és feladataiktól. Rettmann — hogy tiszta vizet öntsön a pohárba — bejelentette, hogy átveszi a főker. vezetését, amit az egybegyűlt ker. vezetők láthatólag nem nagy örömmel fogadtak, mert — mint észrevettem — Rettmann pozíciója menekülése következtében megrendült. Ekkor határoztam el, hogy Rettmanntól átveszem a vezetést, mert úgy éreztem, hogy a mozgalomnak sokkal nagyobb hasznára tudok lenni, mint Rettmann. Ez a megbeszélésem Rettmannal természetesen nem zajlott le simán, azonban hatalmi szóval — tekintve, hogy a pártszolgálatosok ekkor már nekem engedelmeskedtek — érvényesíteni tudtam akaratomat. Ezután kezembe vettem a kerületek összefogásának kérdését, ami lényegében sikerült is, úgy hogy a másnap érkező dr. Vájna Ernő már egy aránylag központilag működő pártszervezetet talált Pesten. Mint fentebb említettem, 1944. dec. 27-én az esti órákban egy német repülőgépen érkezett Budapestre dr. Vájna Ernő, Szálasi által kinevezett Budapest védelmével megbízott teljhatalmú kormánybiztos. Dr. Vájnának olyan irányú megbízása volt Szálasitól, mely szerint ő minden szükséges intézkedést utólagos jóváhagyás mellett foganatosíthatott, a lényeg azonban az volt Vájna megbízásában, hogy Budapest védelmét minél tovább forszírozza egyrészt azért, hogy a Balaton vonalán küzdő német csapatok támadási irányából a budapesti gyűrűre nagyobb szovjet erőket kössenek le, másrészt pedig egy esetleges német ellentámadás még Budapestet fel bírja szabadítani. Itt megjegyezni kívánom, hogy valamennyien nagyon bíztunk a német csapatok harci erejében és ütőképességében. Dr. Vájna olyan híreket hozott