Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

Sopronból, melyek szerint két-három héten belül Budapest felszabadítására irányuló német támadás meg fog indulni, oly eró'vel, hogy előreláthatóan a Balaton vonalánál harcoló szovjet csapatokat rövid idő alatt a Dunántúlról kiszorítják. Miután Dr. Vájna Ernő megérkezése pillanatában kész helyzet előtt állt és látta azt, hogy agilisán és erélyesen kezembe vettem ilyen komoly helyzetben az irányítást, megbízott Budapest védelmi vezetésével és egyben Szálasi utólagos jóváhagyásával alezredesi rangra emelt, azon célból, hogy katonai személyekkel, mint teljesen egyenrangú társ tárgyalhassak. Ebbe a kinevezésbe azonban beleszólt az akkor kb. 25 éves Csiky Erik, aki akkor a budai részen tevékenykedett és követelte a maga jussát a hatalomból. így dr. Vájna, hogy közöttünk a személyi ellentéteket elsimítsa, Csiky Eriket is alezredesi rangra emelte, egyben a budai erők védelmi vezetésével bízta meg. Kinevezésem után azonnal Rettmannal együtt elmentünk a rádió stúdiójába és rádión keresztül bejelentettem, hogy átveszem Pest védelmi vezetését és egyben bejelentettem, hogy az összes Pesten elhelyezett fegyveres erők — kivételt képezve a német katonai alakulatok — Schmidthuber és Pfeffer Wildenbruch német tábornok parancsnoksága alatt, valamint a német biztonsági szolgálat tagjai (Gestapo, SD. Policzei), valamint a magyar honvédelmi szervek, és a rendőrség külön irányítás alá tartoznak. A magyar honvédségi szerveket legfőbb parancsnokként Hindy Iván — akit időközben vezérezredessé neveztek ki — vezényelte, míg a Városparancsnokságot Csipkés ezredes látta el. Itt megjegyezni kívánom, hogy Csipkéssel 1945. januárjában nézeteltérésem volt, amikkel azonban később kívánok foglalkozni. Bejelenteni kívánom azonkívül, hogy a közigazgatási szervek szintén irányításom alatt állottak. Rádióbeszédemet követő napon egy nyílt rendeletet tettem falragaszok útján közzé Pesten, mely részben Vájna Ernő fogalmazása volt, mely nyílt rendelet Beregffy vezérezredes bevonulási parancsával lényegével megegyezett, annyi differenciával, hogy sokkal súlyosabb retorzióval fenyegetőztem, mint Beregffy (felkoncolás). Pártszolgálatosaim és általában az összes nyilas fegyveres alakulatok — és itt kivételt képez a Nemzeti Számonkérő Szék,

1 amely tőlem majdnem függetlenül dolgozott — parancsomra megkezdték a budapesti zsidók és defetista erők felszámolását. Ugyanakkor felállítottam az Andrássy út 60 sz. alatt a fegyveres nemzetszolgálat sorozóbizottságát, melynek vezetésével az általam kinevezett Bokor Dénes őrnagyot bíztam meg. Itt bejelenteni kívánom még, hogy Vájna Ernővel történt megbeszélésem értelmében részben Vájna által benyújtott listán sok megbízható nyilas pártszolgálatost katonai rangra emeltem, és megbíztam őket különböző frontszakaszokon szovjet elleni védelmi harc folytatására, mely védelmi harchoz Bokorék és a pártszolgálatosok szállították a katonai anyagot. Határozott tudomásom van arról, hogy az általam felállított sorozó bizottságok razziákat tartottak Budapest területén. A razziák alkalmával előállított személyeket testi állapotra való tekintet nélkül, kiképzésükkel nem törődve, beszervezték a fegyveres nemzetszolgálatba, majd azután az én parancsomra különböző frontszakaszokra dobták őket, ahol éppen kiképzetlenségük miatt óriási veszteségeket szenvedtek. Ugyanakkor tudomásom volt arról is, hogy pártszolgálatosaim idejük nagy részét zsidók elleni hajszával, azok kirablásával és meggyilkolásával töltik ki, itt azonban megjegyezni kívánom azt, hogy nem állt módomban meg1. A Nemzeti Számonkérő Különítményről van szó (lásd a 88. számú iratot).