Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

továbbá a Nbr. 3. § alapján politikai jogai gyakorlatának 10 (tíz) évi felfüggesztésére, tulajdonát képező bárhol található vagyonának elkobzására, végül állásvesztés mellett minden nyugdíjigény vesztésére, mint mellékbüntetésre ítéli. A vádlott a Bp. 480. § alapján köteles az eddig felmerült, valamint az ezután felmerülő minden bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni, melyet a népbíróság azonban egyelőre behajthatatlannak nyilvánít. A népbíróság az ítéletet — jogerőre emelkedése után — a budapesti népügyészségnek, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak, Budapest Székesfőváros Polgármesterének, Lakáshivatalának, Budapesti Pénzügyigazgatóságnak, a Magyar Államrendőrség budapesti Főkapitányságának, a Főkapitányság államvédelmi osztályának megküldeni rendeli. Indokolás A népbíróság a tárgyaláson tanúként kihallgatott Cser István, Czelovszky Zoltán, Rezi Károlyné, Máté György, Földes Ferencné, Földes László, Pécsi János, Péter Gábor, Varsányi György, Nemes Béla, Ságvári Endréné, Róka Pál, Ruttkai Armand, Réti László, Kennedi János és Sebes Sándorné tanúk eskü alatt, illetve fogadalommal megerősített vallomásai alapján tényként állapította meg, hogy vádlott Budapesten, 1922. évtől egészen a felszabadulásig javarészt politikai rendőrségnél, mint nyomozó, majd annak, mint egyik vezetője a baloldali szervezkedés ellen végrehajtott nyomozásban a gyanúsítottakat részben személyesen, részben pedig beosztottjaival súlyosan bántalmazta, kínoztatta, hogy ezáltal beismerő vallomásokat csikarjanak ki belőlük, illetve további nyomozáshoz szükséges adatokat tudhassanak meg. 1944. évben pedig az ellenállási mozgalom elleni nyomozásokat vezette vádlott és ennek minél hathatósabb eredménye végett kapcsolatot létesített és tartott fenn a csendőri nyomozóosztállyal. A német megszállás után előbb 1944. júniusáig a Hain Péter vezetése alatt álló, volt svábhegyi politikai csoportnál

1 teljesített szolgálatot, ahová a nyilas uralomrajutás után ismét visszakerült és továbbra is az illegális mozgalom elleni nyomozásokat vezette. A népbíróság Cser István volt rendőrnyomozó beosztottjának tanúvallomása alapján megállapította, hogy vádlott minden nagyobb baloldali megmozdulás elleni nyomozásban részt vett, azokat irányította. Hain Péter mellett — akivel szoros baráti kapcsolatot tartott fenn — a titkári teendőket és a bizalmi jellegű levelezést is elvégezte. A csendőrséggel való együttműködést a vádlott kezdeményezte. Rezi Károlyné vallomása alapján a népbíróság megállapította, hogy nevezettet első ízben 1941. évben vitték el a Wayand-csoport emberei, másodízben 1942 áprilisában férjével együtt a politikai rendészet Vigyázó Ferenc utcai osztályára hurcolták, amikor férjétől különválasztva vallatták. A tanú hallotta, amikor vádlott azt az utasítást adta a nyomozóknak, hogy addig verjék, míg nem vall, ne nézzék, hogy nő, mert kivétel nincs. Ugyanekkor történt vallatás során a férje meghalt. 1. 1944. március 19-e után a német megszállók Hain Pétert bízták meg az önálló, közvetlenül Baky László belügyi államtitkár alá tartozó politikai rendőrség, az ún. Állambiztonsági Rendészet megszervezésével. Az Állambiztonsági Rendészet egyik csoportját dr. Wayand Tibor vezette.