Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Bár kiszabadulása alkalmával a rendőrségen azt közölték vele, hogy a férje ön­gyilkosságot követett el, de az esetnek ugyan közvetlen észlelője nem volt, mégis minden jelből arra következtetett, hogy férjét a rendőrségen vallatás közben agyon­verték. Amikor 1943. év januárjában fent járt a főkapitányságon, a vádlottal talál­kozva, őt merészen felelősségre vonta férje halála miatt és ekkor vádlott egy W. C. ablakot mutatott, melyen keresztül — vádlott közlése szerint — a férje az öngyil­kosságot elkövette. Gyanúját nem változtatta meg az a körülmény sem, hogy ekkor az ablakon már rács volt, ugyanis vádlott előadása szerint a rácsot utóbb éppen az eset miatt szerelték fel. Rezi Károlyné gyanúja azon is alapul, hogy nem engedték megtekinteni férje holttestét a bonctani intézetben. Végül meggyilkolására mutat, hogy amikor a Rókus kórházban férje ruháját megkapta, az öltönye és átmeneti kabátja eleje végig véres volt. Máté György vallomása alapján a népbíróság bizonyítottnak látta, hogy vádlott 1942. év májusában az Andrássy laktanyában jelen volt, amikor a Függetlenségi Mozgalomban való részvételét rendőr- és csendőrnyomozók kínzó vallatására kény­telen volt beismerni. Itt A—5 hétig kínozták és a vádlott is jelen volt az egyik vallatás­nál, amikor cipőjét lehúzva, a padlóra fektették és a talpát verték. A vádlott ebben a bántalmazásban személyesen nem vett részt, úgyszintén nem volt jelen akkor sem, amikor tormás zsáknak fejérehúzásával kínozták, fojtogatták, közben a testét verték. De a vádlott a későbbi kihallgatásoknál és jegyzőkönyvfelvételeknél többször is jelen volt. Itt a tanú csendőrök őrizetében volt. Földes Ferencné vallotta, hogy 1941. év júniusában fogták el a Wayand-csoport detektívei, akik házkutatás után az Andrássy laktanyába vitték, ahol fegyveres csendőrök őrizték. Vele szemben, mint a Függetlenségi Mozgalom tagja ellen nyo­moztak. Az első nap Juhász nevű rendőrnyomozó előbb barátságos formában val­latta, majd amikor ez sikerre nem vezetett, 1—2 óráig tartó bántalmazással akarta vallomásra bírni. Másnap a vádlotthoz vezették, aki kezdetben barátságosan bánt vele, sőt amire közvetlenül szüksége volt, a vádlott be is hozatta részére. A következő nap azonban a helyzet megváltozott és Juhász nyomozóval vallatta, miközben vádlott időnként megjelent az eredményt ellenőrizni. Amikor a sikertelenségről értesült, odaszólt Juhásznak, hogy a verést folytassa. A tanú előadása szerint a csendőrök és Juhász nyomozó ezidőben közölték vele, hogy a vádlott utasításai szerint dolgoz­nak. Később tormászsákkal és villanyozógéppel is kínozták, de ezeknél az eseteknél vádlott nem volt jelen. A vádlott a Juhász által végrehajtott korábbi vallatásoknál időnként ellenőrizni megjelent, ottléte alatt nem bántották, de láthatta, hogy földön fekszik és több nyomozó volt körülötte. így az összes körülményekből ismerhette a helyzetet. Földes László vallomása alapján a népbíróság megállapította, hogy őt a Wayand politikai nyomozó-csoportja több ízben is elfogta. Másodízben 1942. év májusa után a vádlott jelenlétében vallatták és verték. Négyheti fogsága alatt összesen 19-szer vallatták és az előbbi eseten kívül még 2 alkalommal volt jelen vádlott. Ezek közül az egyik esetben vádlott személyesen is verte gumibottal a talpát, kezét, majd a fejét, miközben a Függetlenségi Mozgalommal való kapcsolata felől vallatta és fenyegetőd­zött, ha nem vall, úgy fog járni, mint a többi társa. Ezt követően 1944. év augusztus végén történt újabb elfogatása [alkalmával] és 1944. novemberében a Csillaghegyen találkozott vádlottal, amikor Németországba akarták deportálni, de a vasúti vagon

Next

/
Oldalképek
Tartalom