Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

és hatáskörén. A külföldi adósságok törlesztése és a kamatok fizetése külföldi tárgyalásokat és megállapodásokat igényel. Magyarország és a főváros külföldi adóssága igen jelentős összeget tesz ki. Ezt a kérdést tehát egyszerűen a főváros oldaláról, mielőtt a kormány ebben a kérdésben megállapodott volna, nem is lehet megoldani. Amikor a magyar kormánydelegáció nyugaton volt, találkozott olyan amerikai nézetekkel, miszerint az amerikai katonaság őrizetében levő magyar aranykészletet az Egyesült Államok tartsa vissza a magyar adósságok fedezetére, vagy részleges törlesztésére. A magyar kormánydelegáció hivatalosan rámutatott arra a körülményre, hogy az arany hozzávetőleg csak öt, vagy hat százalékát fedezi a magyar adósságoknak, tehát nem jelentene reális biztosítékot. Az aranyra a forint stabilizációjához Magyarországnak szüksége van. És végül a külföldi hitelezők sérelmeznék, ha egyedül csak az Egyesült Államok kapna törlesztést. A magyar kormánydelegációnak ezt az álláspontját és véleményét az Egyesült Államok kormánya is elfogadta. A bizalom helyreállításához nem, vagy legalább is nem elsősorban ilyen lépések szükségesek. Külföldön Magyarország és a főváros hitelezői tudják, hogy Európában Berlin és Varsó után a legjobban tönkre tett és szétrombolt város Budapest... Földes Mihály: Sajnos, ez így van! Kádár János: .. .a demokratikus kormányok most a békeszerződés megkötése előtt a külföldi hitelezők nevében is tárgyaínak. Ezt a körülményt minden alkalommal elismerték és az újjáépítésen dolgozó magyar demokrácia tudomására hozták, időt akarnak adni és módot akarnak nyújtani Magyarországnak, hogy kiemelkedjék ebből a gazdasági szerencsétlenségből és megfelelő partner legyen a nemzetközi gazdasági életben. Külföldi adósságaink törlesztését abból a szempontból is mérlegelnünk kell, vajon az összhangban áll-e ebben a pillanatban a székesfőváros lakosságának és a külföldi hitelezők érdekeivel. Hiszen a külföldi hitelezőknek sem érdeke, hogy a székesfőváros olyan terheket vállaljon magára, amelynek egyenes következményeképpen visszaesik a gazdasági fejlődés útján és végső soron sokkal később lesz fizetőképes adós, mintha szolidan és bebiztosítottan haladna a cél felé. Ami a költségvetéssel kapcsolatos többi kérdéseket illeti, a székesfőváros költségvetésének és bevételeinek legjelentősebb tétele az üzemeknél természetesen a tarifa. Vele összefüggésben csak azt az álláspontunkat szeretném itt leszögezni, mely —- meg kell állapítanom — a főváros ügyvezetésében bizonyos mértékben már az elmúlt hónapokban is érvényesült. Eszerint a tarifáknak szolidaknak kell lenniök, biztosítaniuk kell az üzemek ellátását és ezenfelül figyelembe kell venniök a fogyasztók teherbírását. De hozzá tehetjük ehhez azt is, hogy a tarifák megállapításánál a politikának is érvényesülnie kell. Azt a helyes tényt, hogy a tarifákban már érvényesül a megkülönböztetés a kisfogyasztók javára és a nagyfogyasztók rovására, a tarifa politikában tovább kell fejleszteni, a költségvetésben pedig erőteljesen kifejezésre kell juttatni. (Úgy van! Úgy van! — a baloldalon.) Bár ebben a vonatkozásban nagy vita volt az elmúlt napokban, végül is az a tarifa, amelyet a főváros vezetősége a kormány megbízottjaival egyetértésben megállapított, az adott körülmények között megnyugtatóan ebbe a vonalba esik. Az üzemek fenntartását biztosítja, a fogyasztókat pedig nem terheli meg túlságosan. Ezért volt szükség arra, hogy fellépjünk a mátravidéki centrálé újjáépítési költségeinek beállítása ellen.