Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

A polgármester úr megemlít előterjesztésében néhány olyan szempontot, amelyek őt munkájában vezették. A többi között kifejezésre jut néhány olyan erőteljes és a mi részünkről is száz százalékig osztható vélemény, amelyek közül az egyiket szeretném megemlíteni. „A fukarságig menő takarékossággal kell gazdálkodnunk minden téren", mondja a polgármester úr. A mi véleményünk szerint ez a megállapítás lényegében a főváros pénzügyi vitelének legfontosabb vezérelvét adja meg a legközelebbi jövőre. Azért hivatkoztam erre különösen, mert éppen az elmúlt napokban az egyik lap — ha jól értelmezem — a kommunisták véleményére és álláspontjára történő allegorikus célzással, gunyoros hangnemben állapítja meg, hogy a fővárosnál nem a „legmesszebbmenő takarékosságira és hasonló frázisokra van szükség, hanem valami egyébre. Szeretném itt leszögezni, hogy miként a polgármester úr fontosnak látta ezt a princípiumot előterjesztésében leszögezni, akként a takarékosságról beszélve mi sem frázist ismételgetünk. A választóink iránt érzett kötelezettségből (Úgy van! Úgy van! — a baloldalon.) és az adott körülményekből adódó legfőbb parancsot hangoztatjuk, amelynek a Városháza ügyvitelében minden becsületes ember számára a legfőbb paranccsá kell válnia, mint ahogy a polgármester úrnál is ilyen értelemben szerepel. (Úgy van! Úgy van! — a baloldalon.) De szeretnék néhány szót szólni a koalícióról is. A polgármester úr megemlítette a koalíció jelentős szerepét. Rámutatott, a koalíció volt az egyik feltétele annak, hogy az ügyeket idáig el tudtuk vinni. A későbbiekben is nagyon sok függ a koalíció jó együttmunkálkodásától. Bognár bizottsági tag úr ugyancsak a koalícióval foglalkozott. Szeretném itt leszögezni, hogy a kommunista párt emberei, akik ebben a törvényhatósági bizottságban ülnek és a Városházán dolgoznak, fenntartás nélkül, minden erejükkel hajlandók úgy tevékenykedni a Városháza összes terveiben, hogy a nemzeti összefogás és azon belül a munkáspártok összefogása szellemében — mint ahogyan eddig tettük — ezután is eredménnyel oldjuk meg a reánkváró feladatokat. Kelemen Lajos: Nagyon helyes! Kádár János: Más vonatkozásban Bognár bizottsági tag úr rámutatott arra, hogy nem helyesli az olyan demokraták álláspontját, akik — mondjuk — demokratikus szempontból a parasztsággal szemben a munkások számára kizárólagosságot követelnek. Mi azt hisszük, hogy az ilyen demokraták igen ritkák lehetnek. Meggyőződésem szerint a két munkáspárt egyetlen felelős embere soha nem tett ilyen kijelentést. (Úgy van! Úgy van! — balfelől.) A munkásság a maga számára nem követel kizárólagosságot a demokrácián belül. Testvérpártunkkal egyetemben mi nemcsak az ipari proletariátusnak és a városi munkásságnak, hanem a falusi dolgozók széles tömegeinek a pártja is vagyunk. (Úgy van! Úgy van! — Taps a baloldalon.) Éppen ezért anakronisztikus, vagy egészen lehetetlen demokrata, sőt a mi meggyőződésünk szerint nem is demokrata az, aki demokráciáról beszél a parasztság kizárásával. (Úgy van! Úgy van! — a baloldalon.) Bognár József: De ezt mondta valaki! (Felkiáltások a baloldalon: Ki mondta?) Faragó. Kádár János: Ha már szóba került bizonyos demokraták magatartása, s a koalíció jó együttműködéséről beszélünk, szeretném felhívni a törvényhatósági bizottság pártjait arra, hogy ügyeljenek jobban azokra a másfajta, úgynevezett demokratákra, akik az előbbinél sokkal gyakoribb típust jelentenek. Figyeljenek azokra, akik demokráciát mondanak és fasiszta összeesküvéseket szövögetnek (Úgy van! Úgy van! 20* 307