Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

iskolaépület tetőzetét helyreállítani, amelyeknél a tetőzet helyreállításának hiánya esetén számolnunk kellett volna esetleg az épület teljes elpusztulásával. A helyreállítási munkálatok 1945. év végétől pénz hiányában teljesen megszűntek. A székesfőváros anyagi forrásai kimerültek, a kormány által nyújtott helyreállítási és újjáépítési segélyek pedig egyrészt a nagy szükséglethez képest elenyészően kis összegek voltak, másrészt ezek az összegek is, mire azokat kézhez vettük, a pénz értékének állandó változása következtében a kiutalásig elértéktelenedtek. Ennek a szerencsétlen helyzetnek azután az lett a következménye, hogy iskolaépületeink 1945. év telén tovább rongálódtak és a székesfőváros a beázások, fagyok és fosztogatások következtében felbecsülhetetlen károkat szenvedett. Még azok a tantermeink és helyiségeink is tönkrementek, amelyeket a szülők, különböző demokratikus társadalmi és politikai szervezetek segítségével helyeztünk használható állapotba. Ugyancsak az ablaküvegek hiánya és a fagy miatt sok iskolaépületünkben elpusztultak a vízvezetéki, villany és WC berendezések. A kapuk kerítések hiánya miatt pedig — különösen a kültelkeken — iskolaépületeinket minden óvintézkedésünk ellenére is tovább fosztogatták és fosztogatják ma is. Sajnos, 1946. évből is eltelt már az építésre alkalmas időből kb. 4 hónap anélkül, hogy komoly munkát végezhettünk volna. A főváros saját erejéből ebben az évben sem képes a nagy helyreállítási és karbantartási költségek előteremtésére. Itt állunk már a következő tanév küszöbén és teljes kétségbeeséssel látjuk, hogy iskolaépületeink nagyobb részének még most is rossz a tetőzete és nem történtek meg a legszükségesebb állagmegóvó és biztonsági építkezések sem. Számítanunk kell tehát épületeink további és most már minden bizonnyal még fokozottabb rongálódására és arra is, hogy a tél folyamán, a további fosztogatások következtében is újabb károkat szenvedünk. Az új tanév küszöbén 154 iskolaépületünknek a fele tulajdonképpen még mindig használhatatlan állapotban van, 20—24 iskolaépületünk pedig romokban hever. Az iskolaépületek egysoros beüvegeztetéséhez szükséges 140 ezer négyzetméter üvegből ezideig mindössze 10 ezer négyzetmétert tudtunk csak a pénzhiány miatt beszerezni. Az őszi, téli és tavaszi esőzések és viharok következtében pedig elpusztultak az üvegpótló papírburkolatok is. Nincsen az iskoláknak tüzelőanyaga sem. Anyagi kárainknál nem kisebbek az oktatásban szenvedett károk sem, iskoláink egy részét még mindig egyes jobb épületekben kell összezsúfolnunk, a tanítást számos esetben csak napi háromszoros váltakozással tudjuk lebonyolítani. Miután nincs ablaküvegünk, nincs tüzelőanyagunk, feltétlenül bekövetkezik az idén is az, hogy a hidegebb ősz beálltával a tanítást már október végén meg kell szüntetni és a munka fonalát éppen úgy, miként az elmúlt tanévben, legfeljebb majd április elején tudjuk újból felvenni. Nem hallgathatjuk el, hogy a szülők társadalmában ez a körülmény nagyobbfokú elkeseredést vált ki. Napról-napra halljuk a szülők panaszait, hogy a tanítást 6 év után sem tudjuk rendes medrébe — a tanulmányi idő szempontjából — visszavezetni. Miniszter Úr! Budapest székesfőváros iskolái fenntartása érdekében sohasem fordult sem a kormányhoz, sem a társadalomhoz, sem senkihez, pedig a múltban is és a jelenben is egész sorát tartotta és tartja fenn azoknak a közoktatási intézeteknek, intézményeknek és iskoláknak, amelyekről a székesfővárosnak tulajdonképpen