Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

nem volna kötelessége gondoskodni. A háború azonban a székesfővárosnak olyan óriási károkat okozott, hogy erre a feladatra ezidőszerint saját erejéből nem képes és ezért segítséget kér. Hangsúlyozni kívánjuk végül, hogy Budapest székesfőváros közoktatásügye nemzeti ügy. Magas színvonalra való felemelése országos érdek. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a székesfőváros a közoktatásügy tekintetében is első legyen Magyarországon és példát mutasson Magyarország minden más iskolafenntartójának. Mindezekhez képest Budapest székesfőváros közönsége nevében tisztelettel kérjük Pénzügyminiszter Urat, hogy a székesfőváros iskolái helyreállítására és állandó karbantartására havonként legalább 100 ezer aranypengő rendkívüli segélyt engedélyezni és ezt az összeget minden esetben a hónap elején a székesfőváros részére kiutalni szíveskedjék. A székesfőváros a békeévekben havonként 60—70 ezer aranypengőt fordított iskolái karbantartására, tatarozására, időközi kisebb átalakításokra és korszerűsítésekre. A békeévekben a főváros tulajdonképpen megfelelő karban levő épületeket gondozott és mégis 60—70 ezer aranypengőre volt szüksége erre a célra. Nem szorul bővebb megokolásra, hogy iskolaépületeink mai helyzete és állapota mellett a havi 100 ezer aranypengő az a legkisebb összeg, amelyre nélkülözhetetlenül szükségünk van. A havonként kért 100 ezer aranypengő rendkívüli segélyt az új pénz bevezetése után megfelelő értékelés mellett kérjük a székesfővárosnak kiutalni.

1 Bp. Szfőv. th. biz. jkv. 1946. 95/b. Fock Jenő felszólalása a fővárosi ifjúság helyzetéről a törvényhatósági bizottságban az előterjesztés vitájában 1946. június 26. Tisztelt Közgyűlés! Az ifjúság nevelése, megítélésünk szerint, egész társadalmunk egyik legfontosabb feladata. Nem véletlen, hogy éppen a munkáspártok padsoraiból hangzik el a legtöbb felszólalás ezzel kapcsolatban. Mi, munkások és parasztok, mindig tudtuk és tanítottuk, hogy a szociális helyzet rányomja bélyegét az emberre. Saját magunk is éreztük: szociális helyzetünk arra kényszerít bennünket, hogy legalábbis nagy százalékban soha se lehessünk mások, mint munkások. A felszabadulás előtt a munkás- és parasztifjúságot az értelmiség rétegébe nem engedték betörni. Az elmúlt rendszer iskolapolitikája lehetetlenné tette, hogy az értelmiség a munkás- és parasztifjúságból felfrissüljön. Nemcsak fizikai értelemben vannak itt romok, hanem talán még jelentősebbek azok a romok, amelyeket a hosszú háború, a fasizmus lélekmérgező hatása ifjaink lelkében hagyott. Ezeket a romokat is mind el kell tüntetni. Ez a feladat ránk vár! 1. A Pénzügyminiszter 1946. július 31-én kelt 155.210/1946. I/a. számú leiratával közölte hogy a kérés teljesítésére az államháztartás fokozott terheire tekintettel nincs lehetőség.