Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
lett volna, akkor a 90 százalékot is elérték volna. A Csőgyár, amely hídalkatrészeket készít, 61 napot szünetelt fűtőanyag hiánya miatt, ezzel a hidak építését késleltette. Ha viszont napi 15 vagonnal sikerülne növelni a gyár szénellátását, akkor a jóvátétel teljesítésén kívül termelni lehetne havonta 50 000 db elektróda pálcát, hidak építéséhez, 25 000 kg zománcedényt, 500 ekét, 2000 boronát, 5000 mosófazekat, 500 kerékpárt, 250 petróleumfőzőt, 20 000 horganyzott vedret és 20 000 kg lópatkót. A Hoffher és Schrantz-gyár ma másfél vagon szenet kap és szüksége volna 40 vagon szénre. A gyár kovácsműhelye szeptember óta nem működik szénhiány miatt, s 3600 munkásból mindössze 1700 maradt. Ha megkapná a gyár a szükséges szénmennyiséget, akkor nemcsak a jóvátételi termelésben mutatkoznék meg az eredmény, hanem több ezer munkáscsalád kenyérhez juttatásában is. A MÁVAG-nak 50 vagon szénre volna szüksége, viszont csak 3 vagont kap, s így ez a gyár, amelynek a jóvátételen kívül oly fontos szerepe volna hídalkatrészek készítésében, s a fölállítandó rádiónagyadó munkálatainak elvégzésében, termelőképességének csak egy töredékét tudja kihasználni. A Wolfner bőrgyár, amely naponta 1500 pár cipőt és bakancsot tudna készíteni, ezenkívül pedig gépszíjat és gumit, hat hét óta szénhiány miatt teljes egészében szünetel. A textilgyárakban felhalmozódik a feldolgozatlan szovjet pamut, ugyancsak szénhiány miatt. Az üzemek, a gyárak, a malmok, a hidak, a vasút szén után kiáltanak. Ezért fordulunk mi, Nagy-Budapest üzemi dolgozói hozzátok, magyar bányamunkások, a széntermelés fokozásáért, s rajtunk keresztül ezért fordul hozzátok az egész dolgozó magyar nép. A széntermelés emelése ma az egész ország gazdasági életének központi kérdése, amely nélkül nem lehet egy lépést sem tenni előre. Szakszervezeteinken, munkáspártjainkon keresztül oda kívánunk hatni, hogy a demokratikus magyar köztársaság helyzeteteket minél inkább javítsa, s fokozott munkátok feltételeit megteremtse. Tudjuk, hogy élelmezési helyzetetek súlyos, de a miénk sem könnyebb. Segíteni nehéz helyzetünkön csak úgy tudunk, ha ti több szenet adtok, mi több árut termelünk nektek, a dolgozó parasztságnak, értelmiségnek és önmagunknak. ígérjük, hogy a fokozott széntermelésért mi is fokozott kötelezettségeket vállalunk magunkra. ígérjük, hogy mi is megfeszítjük minden erőnket, és többet, jobban, nagyobb munkafegyelemmel dolgozunk, mint eddig. A széntermelés emelése következtében növekvő árumennyiségből elsősorban nektek, bányamunkásoknak kívánunk juttatni bányáitok hiányos felszerelésének pótlására ugyanúgy, mint egyéni szükségletetekre. Mi, Nagy-Budapest üzemi dolgozói, ezennel felhívjuk a magyar bányamunkásságot, a széncsata megindítására. Emelkedjék a termelés március 15-ig 2200 vagonra, majd további hat hét alatt 2500 vagonra! ! 3 3. A „széncsatát" tulajdonképpen a Tatabánya-Új telepi bányászoknak 1946. február 8-án a Szabad Népben közzétett felhívása indította el, amelyben bejelentik, hogy az addigi napi 392 vagon termelést 500-ra emelik és egyben felszólították az ország szénbányászait, hogy az országos napi teljesítményt március 15-ig 2000, május l-ig 2500 vagonra növeljék. Az ország többi bányáinak dolgozói is csatlakoztak a tatabányaiak felhívásához és erőfeszítéseik eredményeképpen sikerült a napi 2000 vagonos termelés elérése.
