Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
Ugyanakkor felhívjuk a magyar társadalom minden becsületes tagját, egyesületét, intézményét, pártját és testületét, hogy támogassa erkölcsileg és anyagilag a magyar köztársaság talpraállításáért indított széncsatát. 4 A széncsata gyó'zelme a reakció újabb veresége. Dolgozzunk és harcoljunk együtt szolidárisán helyzetünk megjavításáért és a reakció végleges megsemmisítéséért! Előre, a napi 2500 vagon széntermelésért! Közli: A munkásosztály az újjáépítésért 1945—1946. Bp. Kossuth Könyvkiadó 1960. 185. o. 82/b. Az MKP'TV T agy-Budapesti Pártbizottságának felhívása szervezett munkásokhoz: jelentkezzenek önkéntes munkára a bányákba 1946. május 10. Elvtársak! Magyarország újjáépítésének, a gazdasági élet talpraállításának, az infláció megszüntetésének elengedhetetlen előfeltétele a termelés emelése. A termelés általános emelése azonban nem indulhat meg a széntermelés fokozása nélkül. Amikor a szénhiány fenyegetővé vált, a nagybudapesti gyárak munkásai felhívással fordultak a bányászokhoz. Kérték, adjanak több szenet a gyáraknak és akkor az üzemek több iparcikket tudnak termelni és adni az országnak és a bányamunkásoknak is. Bányász testvéreink megértették a budapesti munkásság felhívását. Hősies erőfeszítéssel, rongyosan, éhezve dolgoztak, felfokozták a termelést, több szenet adtak az iparnak, megnyerték a széncsatát! De Nagybudapest munkássága is állta ígéretét. A több szén nyomán emelkedett nagyüzemeink termelése, megjavult a munkafegyelem és a közös erőfeszítés nyomán a legnehezebb télutói hónapokban úgy a bányászok mint a nagybudapesti munkások ellátása nem romlott, hanem még keveset javult is. Ez a javulás kizárólag a dolgozók összefogásának, egymás kölcsönös támogatásának köszönhető. Elvtársak! Az elért eredmények további erőfeszítésre köteleznek. Az iparnak még több szénre van szüksége. Ma a széntermelés fokozásának legnagyobb akadálya a munkaerő hiánya. Nagybudapest dolgozói más formában újra bányásztestvéreink segítségére sietnek. A budapesti dolgozók leszállnak a bányák mélyére, kezükbe veszik a csákányt és küzdenek a széntermelés további fokozásáért. 4. A Budapesti Nemzeti Bizottság 1946. április 2-i ülésén Horváth Mihálynak, a Szaktanács képviselőjének javaslatára határozatot hozott, hogy április 13-án „bányásznapot" rendeznek Nagy-Budapesten, amely napon az iskolákban megemlékeznek a bányászokról, ezen felül a BNB felhívta a munkásságot, az üzemi bizottságokat, a gyárak vezetőségét, a GYOSZ-t, az ipartestületeket, a vendéglátóüzemeket stb., hogy a bányásznap alkalmából jövedelmük bizonyos hányadát fordítsák a bányamunkások megsegítésére. A BNB jó példával járt elöl, az ülésen tagjai között is gyűjtést szervezett. A budapesti gyűjtés eredményéről nincs összefoglaló jelentés, de a BNB iratanyagában található válaszok arra mutatnak, hogy a felhívás széleskörű visszhangra talált.
