Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
úr figyelmét arra, hogy a közoktatás kérdésében sem lehet szem elől téveszteni azt az elvet, hogy az állam és a város pénzügyeinek jelenlegi zilált helyzetében minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy a tehetősebb zsebéből kivegyük a nélkülözhető pénzösszeget és a tehetősek esetében meg kell találnunk valamilyen módját annak, hogy a közoktatásügyi kiadásokhoz a jövőben is hozzájáruljanak. (Nagy taps a baloldalon.) A pedagógia, a városi közoktatás demokratikusabbá válásának egyik kis része a jelenlegi javaslat, amelyet örömmel üdvözlünk. Rá kell azonban mutatnunk néhány fővárosi és általában közoktatási kérdésben olyan pontra, amelyek a tárgyat képező javaslattal együtt szintén égető kérdései közoktatásunknak. Nem szabad azt várnunk, hogy ez a javaslat egymagában hozza meg a várt hatást akkor, amikor a nemzet napszámosai, az értelmiség egy rétege, legfontosabbika, a pedagógusok olyan szerencsétlen, nyomorult helyzetben vannak (Úgy van! Úgy van!), hogy napi létfenntartásukat sem képesek jövedelmükből biztosítani. 3 (Úgy van! Ügy van!) A pedagógusok kérdése nem egyszerűen hivatali kérdés, ez a magyar jövendő, a magyar ifjúság kérdése is. (Úgy van! Úgy van! Nagy taps.) Tisztelt Közgyűlés! Amikor mi a közigazgatás demokratikusabbá tétele érdekében is követeljük a demokrácia vasseprőjét a közhivatalokban, ugyanakkor leszögezzük álláspontunkat: a pedagógusok esetében nem leépítésre, hanem az összefogás további erős kiépítésére van szükség. (Nagy taps.) Amikor tehát a közigazgatással kapcsolatban azt hangoztatjuk, hogy kevés, de jobban ellátott tisztviselőt akarunk, ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy sok, még több és jobban ellátott pedagógust akarunk. (Nagy taps a baloldalon.) Felhívjuk a polgármester úr figyelmét arra, hogy a városi alkalmazottak körében különös figyelmet fordítson a közoktatásügy katonáinak jóléte kérdésére. Vagy a közszolgálat terén léptessen életbe további könnyítéseket a főváros tanárai és tanítóival szemben, vagy még inkább tegyen meg minden lehetőt arra, hogy a pedagógusok élelmiszerekkel való ellátása jobb legyen. Ugyanekkor meg kell mondanunk azt is, ha nem is akarunk leépítést a pedagógusoknál, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a pedagógustársadalom demokratikus nevelésének kérdésére. (Úgy van! Úgy van! — a baloldalon.) Tisztelt Közgyűlés! A közelmúltban néhány sajátságos eset fordult elő a Városi Színházban* levetítésre kerülő amerikai dokumentális filmek előadása közben. Nem akarom részletezni a dolgokat, hiszen valamennyien jól tudjuk, hogy mik történtek. Rá kellene azonban mutatnom arra, hogy egy és ugyanazon délelőtt folyamán két különböző iskola tanulói egészen másként viselkedtek. Az egyik iskola tanulói Horthyt és a magyar csendőröket tapsolták, a másik iskola tanulói ugyanakkor a demokratikus szövetséges nagyhatalmak államfőit tapsolták. Tudjuk ríagyon jól, hogy milyen tragikus helyzetben van a magyar ifjúság. Az az ifjúság, amely az értelem küszöbét akkor lépte át, amikor kitört a második világháború és egész lelkivilágát a göbbelsi és hitleri propagandában élte le. Tudjuk, mi3. Lásd a 87. számú iratot. 4. A Városi Színházban — amelyet akkor filmszínházként használtak — 1945. december 13-án és 17-én iskolai filmelőadás közben a tanulóifjúság egy része a háborús bűnösök mellett szimpátia tüntetést rendezett. (December hónapban 116 háborús bűnöst szállítottak haza az amerikai hatóságok.) A tüntetés elszigetelt volt, 10—12 fő vett benne részt.
