Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

éhezve, fázva, fizetés nélkül szervezte az üzemeket, hivatalokat, rendes mederbe terelte az életet. Fényes lap ez a magyar munkásosztály és Budapest dolgozói történelmében. Itt és ekkor mutatkozott meg igazán a magyar dolgozók évtizedes harcának és öntudatos szervezettségének ereje. Csakis a munkásság és a vele haladó becsületes magyar értelmiség hatalmas alkotómunkája tette lehetővé, hogy Debrecenből az ideiglenes magyar nemzetgyűlés és az ideiglenes magyar kormány felköltözhetett Budapestre, hogy Budapest ismét az ország fővárosává lett, ami által egyesítette a szabadságharcos magyar erőket és a demokrácia várává és egyben ostorává tette Budapestet a mindjobban magához térő és a régi rendet visszaállítani akaró reakciós erőkkel szemben. Igen, elsősorban a magyar dolgozók vállaltak minden áldozatot, erőfeszítést, nélkülözést, küzködést, nyomorúságot, mert tudták, hogy önmaguknak építenek szabad országot. Budapest dolgozó népe élniakarásának, s az országos nemzeti összefogás eredményének bizonyítéka a demokrácia nagy győzelme, az, hogy elkerültük az éhhalált, megelőztük a járványokat és jelentős kezdeti eredményeket értünk el Budapest újjáépítése terén. Magam ebben a munkában ekkor már mint a főváros közellátási kormánybiztosa vettem részt, nem utolsó sorban a Magyar Kommunista Párt munkájának értékelése volt az a tény, hogy ez év május 16-án az ideiglenes közgyűlés személyemben kommunistát választott meg Budapest polgármesterévé. A munkafegyelem megerősítését tűztem ki első célomul. Azt, hogy a városi tisztviselők és munkások erejük és tudásuk teljét adják Budapest újjáépítésére, hogy megvalósuljon az ideiglenes törvényhatóság előtt kifejtett polgármesteri programom: Budapest szebb lesz mint volt. Ehhez mindenekelőtt a szemét és rombarikádokat kellett eltakarítani Budapest utcáiról, biztosítani kellett a víz-, villany- és gázszolgáltatást, újjá kellett szervezni a közlekedést, fedél alá kellett juttatni a hajléktalanokat. De beszéljenek maguk a számok. Máig csaknem 100 százalékosan helyreállítottuk a Vízműveket és az 1942. októberi 7 700 000 köbméter vízszállítással szemben elértük ez év októberi 6 700 000 köbméter vízszállítást. Helyreállítottuk a szivattyútelepeket is. Nem kell már attól tartanunk, hogy magas vízállás esetén a csatornákon keresztül elönti a Duna a fővárost. Jelentős munkát végeztünk az árvízvédelem terén is és egészen más felkészültséggel várjuk a harcot, mint az idén tavasszal, amikor jelentős területeket öntött el a Duna pusztító vízáradata. Az Elektromos Művek termelése ez év májusában napi 440 000 kilowatt volt. Máig elértük az 1 400 000 kilowattot. Több ez, mint a tavaly októberi termelés. Ez év júliusában 870 közvilágítási lámpa égett, ma már 4688 lámpa világítja az utcákat. A Gázgyár termelése május óta megnégyszereződött és a 7 millió köbméter gáztermeléssel elértük a békebeli termelés 70 százalékát. Ma már csakis a szénhiány akadályozza, hogy elérhessük a békebeli nívót. A jövőben azonban a gáztermelés fokozása terén nemcsak a szénre építünk. A főváros mérnökei és külső szakértői azon munkálkodnak, hogy Lispe természetes gázkincsei mielőbb rendelkezésére álljanak Budapest lakosságának. A szerves háziszeméttől, ami májusig egyik legégetőbb problémánk volt, végérvényesen megtisztítottuk a főváros utcáit. Jelentős mértékben újból bevezettük a békebeli házról-házra történő szemétösszeszedést. A június havi 15 000 köbméter romeltakarítást októberig 100 000 köbméterre fokoztuk. Az elmúlt hat hónapban