Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

kintve soha, de soha nem történt egyéni intézkedés. Az intézkedéseket a törvényható­ság összeilléséig mindig fedi az úgynevezett tanácsnoki értekezlet, amelyen részt vesznek a tanácsnokok, az alpolgármesterek és a város polgármestere. Feltétlenül szükség van a kérdések feletti tanácskozásra és arra, hogy az ügyeket a nagy nyilvá­nosság elé vigyék, mert ismételten és ismételten olyan kérdések merülnek fel, amelyek csakis a nagyközönség, Budapest polgárainak áldozatkészsége segítségével valósítha­tók meg. Itt van pl. a Beszkárt kérdése. A Beszkárt dolgozik és hogy dolgozik, jól dolgozik, annak jele az is, hogy feléledt már a budapesti nép kritikai szelleme, hiszen már kritizálják a Beszkárt-ot, mégpedig erősen kritizálják, ami arra ösztönzi őket, hogy javítsák a Beszkárt munkáját. A Beszkárt helyreállítása óriási összegekbe ke­rült, óriási összegekbe került a Beszkárt alkalmazottak fizetése is. De a Beszkárt munkásainak jelentős része még nem kapott fizetést. Hónapos tartozások vannak! Ehhez járul még a fizetésemelés, amely most általános, amit minden dolgozónak meg kell adni, hogy legalább a puszta kenyeret biztosíthassák. A Beszkárt éppen azért, mert ilyen nehéz helyzetben van, mivel a bevételekből a saját munkásai bérét sem tudja fedezni, azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy önköltsége szerinti vitel­díjat állapítson meg — 5 pengőben. A városháza ezt a legkerekebben elutasította. Elutasította, mert az az érzésük, hogy a város lakosságának nem áll és nincs módjában 5 pengőt fizetni egy villamoson történő utazásért. (Úgy van, úgy van!) Viszont segí­teni kell a Beszkárton és ezért a törvényhatóság utólagos jóváhagyása reményében máris intézkedtek atekintetben, hogy elengedik a közlekedési adót a Beszkártnak, azt a részesedést, amit a fővárosnak kellene fizetni. Ez havi 10—12 millió pengőre is felmegy — ahogyan a szakértők is mondják —, és engedjék el ideiglenesen a terület­használati díjat is. De még akkor is, amikor a főváros ilyen hatalmas áldozatokat vállal magára, mert kell, hogy magára vállalja az áldozatokat, Budapest utazó népe érdekében feltétlenül szükség lesz a villamostarifa emelésére. Most folynak a tárgya­lások. Ha nem is 5 pengőre kell emelni a tarifát, de 3.5 pengőben, illetve 4 pengőben feltétlenül meg kell állapítani a tarifát. Ezt az áldozatot viselni kell Budapest népének, mert különben a Beszkártot, mint üzemet tovább folytatni nem tudják. A többi üzem­nél minden lehető kiadás csökkentésével megpróbálják biztosítani azt, hogy az árakat ne emeljék. Mert ha nem emelik az árakat, evvel segítik Budapest talpraállítását — az ország talpraállítását. Másik döntő kérdése Budapestnek, amelyről be kell számolnia az, hogy Buda­pesten a legsürgősebb munkák elvégzéséhez nincsen elég munkás. Nem tudják a leg­sürgősebb munkásszükségletet kielégíteni. Tehát, bármilyen fájdalmas is, kötelessé­gük arra gondolni, hogy munkaerőt vegyenek igénybe. Mindenki köteles áldozni Budapest újjáépítéséért, az ország újjáépítéséért. Sajnos, eddig már négy közmunka­rendeletet látott a főváros. 6 A négy közmunkarendelet közül egyik sem hozta meg azokat az intézkedéseket, azokat a várható eredményeket, amelyekre szükség lett volna. ELNÖK: Kifejezett szabotázs történt ebben az ügyben! VAS ZOLTÁN polgármester: Hosszas tanácskozás és az érdekeltek alapos meghallgatása után a magyar újjáépítési miniszterrel történt megbeszélés alapján, 6. A közmunkarendeletre vonatkozóan lásd a 40. számú iratot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom