Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

3. §. (1) A törvényhatósági bizottsági, illetőleg a kerületi választmányi tagságnak (póttagságnak) a 2. §-ban említett ok miatt bekövetkezett megszűnése kérdésében a törvényhatóság igazolóválasztmánya határoz. Határozata ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz.

4 (2) A képviselőtestületi tagságnak (póttagságnak) a 2. §-ban említett ok miatt bekövetkezett megszűnése kérdésében a községi igazolóválasztmány határoz. Határozata ellen fellebbezésnek van helye a kisgyűléshez és annak másodfokú határozata ellen panasszal lehet élni a közigazgatási bírósághoz. 4. §. A 2. §. rendelkezése következtében szükséges eljárási szabályokat és átmeneti rendelkezéseket a belügyminiszter állapítja meg. 5. §. (1) A jelen törvény hatálybalépése időpontjában már megüresedett vagy az említett időpont után megüresedő törvényhatósági bizottsági és képviselőtestületi tagsági helyeket abban az esetben, ha behívható póttag már nincs, nem kell betölteni. Ezt a rendelkezést a Budapest székesfővárosi kerületi választmányok tekintetében is alkalmazni kell. (2) Az a körülmény, hogy a törvényhatósági bizottságnak, illetőleg a képviselőtestületnek — a törvényben megállapított — taglétszáma az előbbi bekezdés rendelkezése következtében csökken, nem érinti a törvényhatósági bizottság, illetőleg a képviselőtestület határozatainak jogszerűségét. 6. §. A törvényhatósági legtöbbadófizető választók névjegyzékét (1920. évi XXX. t.-c. 9. §.) a törvényhozás további intézkedéséig nem kell összeállítani. 7. §. Budapest székesfőváros meghatározott időre választott tisztviselőinek (1934:XII. t.-c 13. §. 1 l/bek. megbízatása meghosszabbíttatik és a törvényhatósági bizottság legközelebbi újjáalakításáig tart. 9. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba: végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik. Magyar Törvénytár 1941. Bp. 1942. 100—101. o. 4. A főváros igazoló választmányának a törvénycikk alapján hozott határozata szerint 1942. jan. 1-től a következő törvényhatósági bizottsági tagok mandátuma szűnt meg: Bánóczi László, Berkes Jenő, Büchler József, Deutsch Jenő, Farkas Zoltán, Gál Benő, Halász Alfréd, Lévai Sándor, Mandl Oszkár, Reisz Móricz és Révész Mihály a szociáldemokrata párt részéről; Bródi Ernő, Franki Kornél, Fábián Béla, Láng Lajos, Nagy Andor, Párkány Frigyes, Pollatschek Elemér, Vitéz Aladár és Vörösvári Miklósa Polgári Szabadság Párt részéről; továbbá Deményi Aladár, Dési Géza, Orova Zsigmond és Sárkány Ferenc pártonkívüliek. Az igazoló választmány határozata, valamint a közigazgatási bíróság döntése alapján 1940-ben Pollákné Stern Szerén (SzDP), Kleiner Artúr (PSzP), Klár Zoltán (Szabadság Front) és Wittenberg István pártonkívüli bizottsági tagok vesztették el mandátumukat. Összesen tehát 28 ellenzéki törvényhatósági bizottsági tagot zártak ki a zsidótörvények alapján. A kizártak helyett a pártok a pótképviselők sorából állítottak be bizottsági tagokat. Ez által a közgyűlési pártviszonyok lényegében nem változtak, de az ellenzéki pártok tevékenységének színvonala, intenzitása — a tapasztalt várospolitikusok kiesése miatt — jelentősen visszaesett. (Budapesti Közigazgatási és Üzemi Útmutató. Bp. 1942. 68. o.)