Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

A Tankerületi Főigazgatóság tájékoztató anyaga az igazgatói értekezletek részére a tanárok és szülők körében végzendő felvilágosító munka szempontjairól 1942. február 20. Az orosz szovjet már régen vallja céljának az egész világ forradalmasítását és bolsevizálását. Ha ideig-óráig, látszólag egyezséget is kötött egyes országokkal, szemünk előtt folyt le a történelem az elmúlt 15 év alatt és láttuk, hogy eredeti céljáról nem tett le. Háborúba vonatta Németországot. Közben olyan hadigépezetet készített elő a lefolyt 20 év alatt, amelyhez fogható kevés volt. Népét teljesen átalakította. Hogy mit tehet a nevelés, azt kézzelfoghatóan mutatják az orosz katonák. A német és más csapatok a győzelmek alatt olyan orosz okmányoknak jutottak birtokába, amelyek egész részletekben feltárják az orosz politika céljait. Végeredményben a régi pánszláv

1 politikát akarja szovjet-orosz alapon megvalósítani. Ennek főleg Magyarország, Románia és a délnémet nép áll útjában. Ezért ezeket a népeket Szibéria és Turkesztán pusztáira akarná áttelepíteni. Ezen talán sokan mosolyognak. Azonban, hacsak egy pillantást vetünk azokra a tényekre, amelyek Karéliában, Észtországban, Litvániában, Keletgalíciában és Besszarábiában történtek a rövid, párhónapos uralmuk alatt,

2 bár ott leginkább szláv, vagy elszlávosodott népekkel volt dolguk, el tudjuk képzelni, hogy mi történhetett volna velünk, ha sikerült volna a szovjet áttörés Magyarország felé. Rosszabb sors várt volna és várna ránk most is, mint a tatárjárás alkalmával. Az orosz-szovjet, ha céljait elérné, elpusztítaná mindazt, amit őseink vérük és verejtékük hullásával alkottak ezer év óta. A félév óta folyó harc meggyőzhetett minket és mindenkit arról, hogy nem a régi orosz néppel van dolgunk. Éreznie kell minden európai kultúrnépnek, hogy itt a keresztény kultúrélet, az európai keresztény kultúrközösség fennmaradásáról vagy pusztulásáról van szó. A mai harc a lét vagy pusztulás kérdése. És mégis mit látunk itthon? Amikor ebben a nagy népküzdelemben nekünk is ki kell vennünk részünket, itthon ismét a széthúzás üti fel fejét, a nagyfokú önzés, bizonyos politikai pártok marakodása, egyes társadalmi rétegek könnyelműsége és nemtörődömsége hátráltatja a szükséges szilárd nemzeti egység és törhetetlen egységes közszellem kialakulását. Mindenki csak kritizál. Alaptalanul és felelőtlenül rágalmaz, lesi és továbbítja szájról-szájra járó rémhíreket, fecsegésével és ideges hírhajhászásával maga is beáll a tekintélyrombolók közé és zülleszti a társadalom nyugalmát. Lépten-nyomon halljuk, hogy idegen érdekekért ontunk vért. Mitőlünk nem 1. Az orosz cárizmus terjeszkedő politikája érdekében a XIX. sz. második felében felvetett jelszó. Jelentése: az összes szláv eredetű népek egy birodalomba való tömörítése. 2. Utalás a Szovjetunió által a várható fasiszta támadás kivédése céljából, 1939—1940-ben folytatott politikára, melynek eredményeként a Szovjetunió határait jelentős mértékben sikerült nyugat felé kitolni. Az 1941. évi német agressziót az így létesített ún. ütköző területeken való áthaladás során jelentős ember-, hadianyag- és időveszteség érte.