Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)
A Budapesti XII. választókerületi keresztény-szociális párt elnökségének felirata a belügyminiszterhez a főváros vezetésének, kormánybiztos kirendelése útján, a keresztény kurzus érdekében történő átszervezésére 1920. március 17. Amikor az elmúlt év augusztus havában a nagy átalakulás keresztény és nemzeti szellemben megtörtént, a főváros lakossága méltán remélte, hogy a keresztény és nemzeti irány a városháza falai közé is bevonul, és ennek biztosítására a főváros vezetését kormánybiztosra fogják bízni. Ma, amikor a „bűnös Budapest" keresztény és nemzeti politikai szerepét a vidék és külföld egyaránt nagy érdeklődéssel figyeli, amikor a főváros keresztény és nemzeti irányzatának az egész Magyarország politikájára példaadó irányzatot kellene gyakorolnia, — a városháza kapui zárva maradtak az új eszmék harcosai előtt. A XII. vál. ker. választópolgárai sajnosán látják, hogy a kormánybiztos kinevezése a keresztény kurzus 1 nagy kárára még egyre késik. A polgármester újévi cikkei, amelyekben a keresztény alapra való helyezkedést bejelenti, csak papíron vannak, — mert a keresztény irány megalapozására még mi sem történt, sőt a zsidó-érdekeknek kedvező demokrata befolyás még a mai napig sem szűnt meg. De a régi zsidó közgyűlés által választott főváros vezetőségétől hiába is várnók az új szellem meghonosítását, annál kevésbé, mert nem egy van közülük aki szabadkőműves 2 . Szükségesnek tartjuk a kormánybiztos kinevezését nem csak azért, hogy a keresztény irányzat a főváros vezetésében gyakorlatilag is biztosíttassék, hogy a főváros tanácsa, — amely közgyűlés hiányában teljhatalmúlag és ellenőrzés nélkül intézi az ügyeket, — ellenőrzés alá kerüljön, hogy a keresztényérzésű alkalmazottak a kormánybiztosban támogatást nyerjenek, — hanem ami még ennél is égetőbb szükség, az elviselhetetlen élelmiszer-uzsora megfékezése és a fővárosi lakosság ellátásának elviselhetőbbé tétele érdekében. 1. A magyar Tanácsköztársaság bukása után hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer korabeli elnevezése. 2. A szabadkőműves mozgalom az egyetemes emberi összetartozás, az emberek testvériségét hirdető vallásos-etikai színezetű, liberális jellegű, ún. világpolgár mozgalom. A XVIII. sz. első felében alakult Angliában. Külsőségekben a középkori templomépítő kőműves céhek szertartási formáit vette át. Elítélték a vallási kényszert s általában liberális politikai elveket vallottak. Tagjai főleg a burzsoáziából és liberális értelmiség soraiból kerültek ki. A tagokat előírt ünnepélyes szertartások közepette vették fel, majd hierarchikus elvek alapján ún. páholyokba tömörültek, melyeket a nagypáholyok tömörítettek. Élükön a mesterekés a nagymesterek állottak. A mozgalom a XIX. sz. közepe óta szembe került a szervezett munkásmozgalommal. Magyarországon szintén a XVIII. sz.-ban indul meg a szabadkőműves szervezkedés a bécsi páholy közreműködésével, főként a felvilágosodás eszméit valló katonatisztek és arisztokraták részvételével. A XIX. sz.-ban főleg a szabadságharc hazatérő emigránsai alapítanak több páholyt. A XX. sz.-ban a polgári radikalizmus eszméinek hirdetői. A Tanácsköztársaság betiltotta a páholyok működését. Az ellenforradalmi rendszer ugyancsak megtagadta a szabadkőműves páholyoktól a működési engedélyt, főleg radikális-liberális jellegük miatt.
