Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

A fenntiek alapján tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy az elsőrendű keresztény politika és gazdasági érdekeink biztosítására, addig is míg a községi választások megtartatnak: a főváros élére kormánybiztost kinevezni méltóztassék. A XII. vál. ker. elnöksége. OL. BM. Eln. 1934—33. 287. Tisztázat. 14. Budaváry László nemzetgyűlési felszólalása a kommunizmussal szimpatizáló tanítók eltávolításáról 1920. április 22. Nagyon sok panasz van a tanítókra, hogy a kommunizmusban nagyon exponálták magukat. Ezt a tanítóság jó nagy százalékáról el is lehet mondani. Sajnos, fájdalmas dolog, de úgy van, hogy a tanítóságnak egy bizonyos része megtántorodott és különösen óriási szembeszökő százalékban mutatkozik ez a fővárosi tanszemélyzetnél. A fővárosi tanítóknak igen-igen nagy része vidéki körutakra ment, ahol ezt a mételyt, ezt a rettenetes zsidómaszlagot hintették el mindenfelé s nemzetietlen, kereszténytelen irányzatot hirdettek. A tanítóság fájdalommal látja, hogy az ő régi tisztes nevét ezek a magukról megfeledkezettek, ezek a nem tanítók, ezek a cseppet sem tanítók, hanem ezek a protekciós konjunktúra-alakok így beszennyezték, így befeketítették. Ezeket éppen maga a tanítótársadalom közösíti ki magából. A magyar tanítóság ennek a kérésének adott kifejezést: vegye tudomásul a Nemzetgyűlés és ezen keresztül az egész ország, hogy a magyar tanítóság nem tűri meg többé soraiban azokat, akik bármily csekély mértékben vétettek a keresztény és a nemzeti eszme ellen. A Nemzetgyűlésnek és a kormánynak arra irányuló munkája, hogy ezt a salakot kiseprőzze a nemzeti közélet tereiről, a tanítóságnak osztatlan örömével fog találkozni és a tanítóság lesz elsősorban az, amely a kormányt és a Nemzetgyűlést ebben a nemzetmentő, ebben a nagy tisztító munkájában a legerőteljesebben támogatni fogja. A főváros iskoláit feltétlenül államosítani kell.

1 A főváros iskoláit nem szabad többé azoknak kezén hagyni, akik eddig is a sógoraikat, unokaöccseiket és egyéb protekciós alakokat helyeztek ott el; akiknek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ők népneveléssel, tanítással foglalkozzanak. Bár nagyon sok tiszteletreméltó kivétel van közöttük is, általában el lehet mondani, hogy a fővárosi tanítószemélyzetnek 60—90%-a nem szolgált rá a nemzeti bizalomra és az ilyeneknek helyét 1. A fővárosi iskolák államosítását a kereszténypárt és személyesen Haller István kultuszminiszter követelte. A főváros tanácsa a terv ellen erélyesen tiltakozott. Az 1920. márc. 15-én hivatalba lépett Simonyi—Semadam-kormány végül is elejtette a fővárosi iskolák államosításának gondolatát.