Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

terjesztését a főpolgármester egyidejűleg megküldötte a Belügyminiszter

3 Úrnak és a Külügyminiszter

4 Úrnak. Kérését a főpolgármester azzal indokolja, hogy 1. meggyőződése szerint a polgárság kitelepítése a megfelelő előfeltételek hiányában nem valósítható meg és ezért minden ilyen irányú intézkedés csak pánikot kelthet. 2. A fővárosi hadiüzemek munkásságát már a nyár végén is csak azzal az Ígérettel lehetett megnyugtatni, hogy nekik kilátásba helyeztetett a fővárosnak nyílt várossá nyilvánítása érdekében történő közbenjárás. 3. A főváros nyílt várossá való nyilvánítása sokkal kevesebb veszélyt jelent, mint a polgárság kiürítése. 4. A nyílt várossá nyilvánított főváros bombázása a közhangulatot inkább a támadó ellen fordítaná, ennek elmulasztása esetén a kormány ellen, amely ezt elmulasztotta megtenni. 5. Valószínű, hogy a bombázás is enyhébb lenne akkor, ha abban kevesebb katonai célpont volna.

5 A főpolgármester előterjesztésének elbírálása és kérésének teljesítése vagy nem teljesítése nem tartozik a külügyminiszterhez. Ez a Miniszterelnök

6 Urat, illetve a kormányt illeti meg. A külügyminiszter úr a maga részéről azonban kötelességének tartotta hozzászólni és a kérdést a külügyminiszter úrra bízott ügyek szempontjából is megvilágítani. Kifejezésre juttatta, hogy a maga részéről osztja a fővárosi autonómia egyes tagjainak azon nézetét, hogy veszedelmes volna abban reménykedni, hogy a bombázást elkerülhetjük, minthogy háborúban állunk a világ 3 leghatalmasabb államával. A bombázást diplomáciai eszközökkel nem áll módunkban elhárítani és alig tételezhető fel, hogy katonai elhárító eszközeink erre képesek volnának, miután a világ legjobban védett városa, Berlin, erre nem volt képes. Amit azonban tehetünk, az csak az lehet, hogy a bombázás valószínűségét tőlünk telhetőleg csökkentsük, vagyis csökkentsük azokat az okokat, amelyek az ellenség szemében a bombázást szükségessé tehetik. A bombázást az ellenfél két oknál fogva tarthatja szükségesnek. 1. Katonai értékek megsemmisítése végett, 2. a lakosság terrorizálása céljából, hogy anarchikus, illetve forradalmi állapotokat teremtsen azért, hogy ezáltal a német hadsereg számára újabb megterhelést okozzon. A második ok miatt történő bombázás ellen védekezni nem tudunk. Legfeljebb csökkenthetjük némikép morális hatását, ha a polgárságot ilyen támadás nem pánikhangulatban, hanem nyugodtabb lelkiállapotban találja. Az első ok miatt történő bombázás valószínűségét azonban módunkban áll csökkenteni, ha a fővárosban csökkentjük a katonai célpontokat, illetve azon tényezőket és körülményeket, amelyek a főváros bombázását katonai szempontokból teszik szükségessé. 3. Keresztes-Fischer Ferenc. 4. Ghyczy Jenő. 5. Lásd a 245. sz. dokumentumot. 6. Kállay Miklós.