Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

V. A HÁBORÚS MAGYARORSZÁG FŐVÁROSA, A NÉMET MEGSZÁLLÁS ÉS NYILAS RÉMURALOM. FELSZABADULÁS (1941. július—1945. február.)

Ezek pedig elsősorban a) a német katonai szállítások, b) a német és saját katonai védelmi berendezések és végül c) a német hadfelszerelést kiszolgáló ipari berendezések. Az a) ponthoz hozzá szeretné fűzni, hogy az ellenség előtt aligha maradhat teljesen titok, hogy Magyarországon keresztül irányulnak a németek balkáni csapatos anyagszállításai, amelyek ma már naponként 40—50 száz tengelyes vonatot tesznek ki. És ha igaz, hogy ez csak 6 %-át teszi ki a Balkán felé irányuló német hadiszállításoknak, miért nem lehetne ezeket Magyarországon olyan más vasúti vonalakon átszállítani, amelyek Budapestet nem érintik. Aligha maradhatnak titokban az első támadás után a főváros közvetlen közelében létesített német repülőterek és légvédelmi berendezéseink, amelyek effektív védelmet csak igen szerény méretekben, de horzsolási felületet mindenesetre sokkal nagyobb mértékben nyújtanak. Több védelmet nyújt egy városnak manapság, ha nincsen védve, mintha rosszul van védve, mert jól védeni egyáltalában nem lehet. Elsősorban tehát szükségesnek tartaná ezeknek a tényezőknek kikapcsolását. Ennek keresztülvitele a honvédelmi és külügyminiszter együttes feladatát képezi esetleg sikeres keresztülvitelének külföldön való ismertetése a diplomácia feladatát képezheti. A főváros egyéb szempontból való demilitarizálása már belső ügyünk. Technikailag mindenesetre könnyebben vihető keresztül, mint a főváros 1,5 milliós lakosságának evakuálása. Propagálása kifelé szintén a mi hatáskörünkbe eshetne. Legnehezebb kérdés a hadiüzemek kitelepítése. De ez is lehetséges. Lehetséges legalább megkezdése a főváros belterületén. Már ez is igen megnyugtatóan hatna a lakosságra és ilyen irányú komoly szándékunkról tehetne bizonyságot az ellenség előtt is. Tisztában van azzal, hogy a fővárosnak nyílt várossá nyilvánításához orthodox értelemben nincsen meg a lehetőségünk, de meri reményleni, hogy demilitarizálásával és annak kinyilvánításával, ha nem háríthatjuk el, de mindenesetre csökkenthetjük annak bombázásának valószínűségét. A külügyminiszter úr állandó helyettese kéri a minisztertanácsot, hogy a főváros előterjesztésének elbírálásánál ezeket a szempontokat is venné tekintetbe. Csatay honvédelmi miniszter úr hozzászól és kifejezést ad annak, hogy ő maga is szívesen látná, ha innen a fővárosból ki lehetne telepíteni minden katonai hivatalt és hadiipari gyárat és üzemet. Már tanulmányoztatta is e kérdést. A minisztertanács akként határoz, hogy szükségesnek tartja a maga részéről is a kérdés alapos tanulmányozását az illetékes minisztériumok részéről. OL. Mt. jkv. 1944. febr. 22.