Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

elzárkóznánk minden tárgyalás elől, nem tudom, vájjon a hidat megépíteni utólag lehetséges lesz-e. A bajt még tetézi és a veszélyt kimondhatatlan naggyá teszi az, hogy a katolicizmusnak nemzetibben és szociálisabban gondolkozó része szószékhez nem juthat s a legégetőbb kérdésekben véleményét egyáltalán nem nyilváníthatja. Célzok itt arra a szerencsétlen sajtópolitikára, amelyet a Központi Sajtóvállalat folytat. Nem akarok senkit külön hibáztatni vagy vádolni, de meg kell állapítanom, hogy velem együtt az egész szerkesztőség akarata és ízlése ellenére szerkeszti ezeket a lapokat. Soha semmi őszintén szívünkből jött írás ott meg nem jelentetik. Minden komoly és aktuális kérdésre a vezetőség azt mondja, hogy ilyen kényes dolgokba mi nem szólhatunk bele. Talán még én egyedül élvezem a legnagyobb szabadságot, de legkomolyabb gondolataimat én is csak idegen témákba és virágnyelvbe bújtatva jelentethetem meg s cikkeimnek egy tekintélyes része egyszerűen megrendelésre, illetve szerkesztőségi parancsra íródik. Néha már azt se tudjuk, hogy milyen szürke és ártatlan témát vegyünk elő, hogy a vezetőség ízlésének megfeleljen. Ebből a fonák és szerencsétlen sajtópolitikából két rémes veszély is származott: egyrészt a közönség elhitte, hogy mi csak a kapitalisták és a zsidók szekerét toljuk — hiszen még nekem is visszaadták sorozatosan minden cikkemet, mely a két égető kérdés kinövéseiről szólott — s ami még nagyobb veszedelem, ez a sajtópolitika, mely magát mindig az Egyház tekintélyével takargatta, elhitette azt is, hogy a hivatalos Egyház gondolkodik így és szegül ellene a népi vagy erősebb szociális törekvéseknek. Eminenciás Uram, szinte borzalommal kell leírnom, de való, hogy a katolikusok körében már nemcsak politikai káosz van, mert ez volna még a legkisebb, hanem lelki meghasonlás. A politika az emberek hitére és meggyőződésére kezd visszacsapódni s még a legjobbakban is legalább oda elvezet, hogy hitüket már különválasztják az Egyház szerepétől. Befejezem jelentésemet. Mély alázattal, de megrendült lélekkel kérem, méltóztassék az itt leírtakat bölcs megfontolás tárgyává tenni. Én mindenesetre úgy érzem, hogy lelkiismeretem még soha nagyobb és felelősségteljesebb lépésre nem kényszerített.

7 Prímási lt. Dc. 1938—1496. Tisztázat. 7. Két nappal később, ápr. 4-én a hercegprímás értesítette a levélírót, hogy sorait megkapta az abban foglaltakat tudomásul vette. A levélben javasolt politikai szövetkezésre a nyilaspárttal az egyház részéről soha nem került sor, ellenkezőleg a püspöki körlevelekben, egyházi nyelven megfogalmazva, de azért érthetően a katolikus egyház szembe helyezkedett a nyilaspárt törekvéseivel.