Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Részletek a fővárosi nyilaskeresztes szervezkedésről tájékoztató csendőrségi helyzetjelentésekből 1938. április 29—szeptember 2. 1938. április 29. 1. A bp-i központ — Andrássy út 60

1 — bővítése vált szükségessé, mert az eddig rendelkezésre álló helyiségek elégteleneknek bizonyultak. Az első emeleti irodákhoz egy újabb 4 szobás helyiséget bérelt a pártvezetőség. A földszinten ugyancsak helyiségbérlés történt, mert a BSzKRt, HÉV és az Autóbuszüzem alkalmazottai olyan nagy számban csatlakoztak a párthoz, hogy külön pártiroda vált részükre szükségessé. A közeli napokban a pártvezetőség 4—5 autót vásárol és ezekkel az autókkal végzik majd a vidéki szervező munkát. Budapest minden kerületében, továbbá... (15 város felsorolása — Szerk.) folyik az erőteljes szervezkedés. A mozgalom iránt az érdeklődés oly nagy, hogy tagsági díjakból naponta kb. 350—400 P. folyik be. 1938. május 6. 1. A pártszervezés és a csoportok alakítása lendületesen folyik. A bp-i Andrássy út 60 sz. alatti országos központ most már 18 szobából áll. A központban 3 fő és 1. A mai VI. Népköztársaság útja 60. sz. alatt, 1938. ápr. 16-án nyitotta meg Hubay Kálmán volt kormánypárti napilapfőszerkesztő a Nemzetiszocialista Magyar Párt — Hungarista Mozgalom központi párthelyiségét. A Szálasi Ferenc ny. vezérkari őrnagy által 1936-ban alapított Nemzeti Akarat Párt, hasonlatosan a gróf Festetics Sándor vezette Magyar Nemzeti Szocialista Párthoz, vagy a Pálffy Fidél gróf irányítása alatt álló Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárthoz, valamint az ezekben az években létezett mintegy három tucatnyi nyílt, szélsőjobboldali fasiszta párthoz, komoly tömegbefolyásra nem tudott szert tenni 1938 tavaszát, a hitleri Harmadik Birodalom határainkon való megjelenését megelőzőleg. A nyilaspártok különösen Ausztria hitleri bekebelezése (1938. márc. 11—12.) után erősítették demagóg propagandájukat s tudatosan építve az elmaradt szociális reformok (mint pl. földbirtokreform, munkaviszony szabályozás, értelmiségi munkanélküliség megszüntetése) miatt növekvő tömegelégedetlenségre, az ellenzékiség látszatában kíséreltek meg tömegbefolyásra szert tenni és hatalomra kerülni. Az uralkodó osztályok e számukra nem veszélytelen helyzetben felvették a harcot a nyilaspártokkal. Külpolitikai vonatkozásban — németbarátságuk fokozódó mértékű hangoztatása mellett — mindazt megadták, teljesítették, amit a nácik elvártak tőlük. Belpolitikai téren pedig a nyilasok vitorláiból való „szélkifogási" taktikát alkalmazták: alapvető érdekeik veszélyeztetése nélkül igyekeztek a tömegeknek némi engedményeket tenni (az 1935-től fokozatosan meginduló szociális törvényhozásra: 201. sz. dokumentum). Végül adott esetben, ha úgy vélték, hogy szükséges az erős kéz politikája a nyilasokkal szemben, elnyomó és adminisztratív eszközöket is igénybe vettek megfékezésükre. A közölt dokumentum ékes példája az arisztokrata-konzervatív, ún történelmi uralkodó osztályoknak a nyilaskeresztes mozgalommal szemben folytatott politikai taktikájára s ugyanakkor rávilágít a nyilasok átmeneti előretörésének eseményeire s hátterére.