Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

a főváros szelleméről. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Az urak egymásután, de különösen excellait ebben Bárczy és Szterényi képviselő úr, a fővárost úgy állították oda, mint a nacionalizmus és a keresztény gondolkozás inkarnációját.

3 (Élénk derültség a baloldalon.) Bárczy István: A törvényhatóság az is volt mindig! (Ellenmondás balfelől.) Taszler Béla: Gyönyörű kis törvényhatóság volt az! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Nemzetgyűlés! Kénytelen leszek a képviselő urakat név szerint megnevezni. Dömötör Mihály belügyminister : Legyen szabad ezenkívül rámutatnom néhány egyszerű, világos tényre. Méltóztattak említeni, hogy a főváros nemzeti és keresztény volt. Hát, t. Nemzetgyűlés, elfelejtettük volna már teljesen azokat az irodalmi termékeket, amelyek ebben a városban nemcsak hogy megjelentek, hanem köztetszést is arattak? Tessék csak visszaemlékezni pl. a Tanítónő

4 című színdarabra. (Zaj. Felkiáltások a középen: Mi köze van ennek hozzá?) Mindjárt megmondom, hogy mi köze van hozzá. Ez a színdarab a magyar parasztot odaállítja, mint a kapzsiság, a szívtelenség és a barbarizmus megtestesülését. Ezt a színdarabot akkor itt a fővárosban — ha jól tudom — százszor is előadták és általános tetszést aratott. Hát ez nem jellemző ennek a városnak a gondolkozására? De nemcsak a publikumnál aratott tetszést ez a színdarab, hanem a sajtó is valósággal tobzódott és őrjöngve dicsérte ezt a darabot, mint a magyar irodalomnak és a magyar géniusznak valami különös, nagyszerű alkotását. (Zaj.) Ezek a falu és a város közötti ellentétre vonatkoznak. A falu és a város közötti ellentét tekintetében nem a falu a hibás. A főváros sohasem tudta megérteni a magyar földmívelőnek nagyszerű bronz alakját. A magyar főváros és annak irodalma legfeljebb a Göre Gábor és Durbints sógor

5 alakját tudta megrajzolni és csak ezzel a fogalommal tudott arról a nemzetfenntartó elemről megemlékezni, amelynek voltaképen a létezését köszönheti ez az ország. T. Nemzetgyűlés! Utalnom kell arra, hogy itt a háború előtti időkben is a sajtóban, színművekben s a könyvekben és regényekben is olyan irodalmi termékek láttak napvilágot, amelyeknek kifejezett célja az egyéni és családi becsület sárbarántása mellett az egyes osztályoknak, felekezeteknek egymás ellen való uszítása volt. (Mozgás a középen.) Mikor aztán sikerült az embereket ily módon elvadítani és sikerült az emberek szívébe oltani azt a mentalitást, amely az egyéni cselekedetek mérlegelésénél nem ismert más fokmérőt, mint az egyéni sikert és amely az aranyborjúnak meg nem fenyegetett alakja előtt porba hullt, akkor megszületett a fővárosban az a korszak, amelyet a pénz korlátlan uralma jellemzett. Báró Szterényi József nemzetgyűlési képviselő úr arra utalt, hogy a törvényhatósági bizottságban tapasztalt bajok a főváros lakosságának indolenciájára

0 vezethetők vissza. Hát ez nem igazságos megállapítás, mert egy törvényhatósági bizottságban egy olyan városban, ahol a vagyonszerzés, különösen az utolsó években, tisztán konjunkturális alapon történt, olyan választási rendszer mellett, ahol a törvényható3. Megtestesülését. 4. Bródy Sándor Tanítónő c. színműve. (1908.) 5. Utalás Gárdonyi Géza Gőre Gábor című szatirikus karcolatainak főszereplőire. 6. Közömbösségére.