Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

Munkaidő napi 8 óra, szombaton 6 óra, vagyis a heti munkaidő 46 óra. A rendes munkaidőn túl végzett 2 órára 25 %-os, a következő 4 órára 50 %-os, a továbbiakra 100 %-os túlóradíj fizetendő. Egyéb feltételek: Az akkordmunka és az alvállalkozási rendszer eltörlése. Vámon kívüli munkáknál az utazás költsége és az utazási idő megfizetendő. A munkások által választott bizalmi elismerése. A munkaközvetítés kizárólag a MÉMOSz közvetítő irodáján keresztül történhetik. Az épületen dolgozó munkások részére zárható, tiszta öltöző, továbbá ivóedény álljon rendelkezésre. Arra kérjük Önöket, hogy július 24-ig, szerda délig méltóztassanak velünk közölni, hogy hajlandók-e a fenti feltételek alapján tárgyalásba bocsátkozni, hogy ilymódon a munkások számára elkerülhető legyen a végső eszközök alkalmazására. Bizalmitestületünk határozott választ vár Önöktől, mert ettől a választól teszi függővé további elhatározást.

2 Abban a reményben, hogy Önöktől július 24-ig kedvező választ kapunk és a munkaviszonyok rendezése érdekében megindulhatnak az egész építőipar szempontjából olyan fontos tárgyalások, vagyunk A MÉMOSz budapesti Kőművesszakosztálya vezetősége nevében: Cser Sándor elnök MÉMOSZ Központ Látta: Szakasits Árpád, szövetségi elnök Az építőmunkás-szakszervezet kívánságai. Építőmesterek Lapja, 1935. júl. 25. 2. Az építőmesterek elzárkóztak a memorandumban foglalt kívánságok feletti tárgyalások megindítása elől, ezért júl. 25-vel több, mint 10 000 budapesti és környéki építőmunkás sztrájkba lépett. A szakszervezeten belül egységfront jellegű sztrájkbizottság alakult, melyben kommunisták is résztvettek. A sztrájkbizottságban Rajk László és Apró Antal is jelentős szerepet vittek. A sztrájk folyamán a béremelési és a munkafeltételek javítási kérdésein túl politikai jellegű követelések is felvetődtek: a munkások síkraszálltak a szakszervezetek védelméért s tiltakoztak a kormány érdekképviseleti törvénytervezete ellen, amely a fasiszta mintájú kooperációs szervezetek felállítását s egyben a szakszervezetek működésének betiltását célozta. A Szaktanács országos gyűjtést rendezett, szolidaritási megmozdulások zajlottak le. A négy hétig tartó mozgalmat követően a Gömbös kormány kiterjesztette a 6600/1935. M.E. sz. rendelet hatályát az építőiparra s minimális munkabéreket megállapító miniszteriális bizottságot küldött ki, amely 8—12 %-os béremelést határozott el. A sztrájk eredményes folytatása és befejezése a Gömbös-kormány szakszervezetellenes terveire is súlyos csapást jelentett. (A kormányszintű szociális törvényhozással és reformprogrammal kapcsolatos a 201. sz. dokumentum.)