Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)

költségvetési hiány rendezése, státusrendezés, a vásárpénztár ügyeinek likvidálása stb. — amelyeknek mielőbbi helyes megoldását a fentebb vázolt bajok miatt az autonómiától nem remélhetjük. Felvethetik azt a kérdést, mi az oka annak, hogy ezekben a fontos ügyekben nem alkalmaztam a törvény teljes szigorát, miért nem avatkoztam bele hatékonyabban azok intézkedésébe. Erre a válaszom az, hogy a jelenlegi jogszabályokban biztosított felügyeleti jog és a kormánynak adott felhatalmazások nem adják meg a kívánatos gyors, mélyreható és legfőképpen a közvetlen rendelkezés lehetőségét. Ezért kénytelen voltam az ügyek rendezését az autonómiától várni, magam pedig az esetek túlnyomó részében csak az elintézés sürgetésére szorítkozhattam. A szóbanlevő kérdés rendezésének módja a törvényjavaslat 25. §-ában van lefektetve, amely kötelességévé teszi a belügyminiszternek, hogy tervezetben ő állapítsa meg, melyek azok a kérdések, amelyek a székesfőváros költségvetése egyensúlyának biztosítása, a fokozottabb takarékosság érvényesítése és a közigazgatás egyszerűsítése céljából rendezésre szorulnak. Ennek a tervezetnek a végrehajtására a főpolgármester kap felhatalmazást, tekintet nélkül arra, hogy az intézkedés az önkormányzat melyik hatóságának a hatáskörébe tartozik; a főpolgármester csupán a közigazgatási bizottság hatáskörét nem érintheti. Kimondja ez a szakasz azt is, hogy olyan ügyekben, amelyekben az intézkedés a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, a főpolgármester tervbevett intézkedését egy — a törvényhatósági bizottság kebeléből alakított — ellenőrző bizottságnak előzetesen bemutatni köteles és hogy az ilyen kérdésekkel kapcsolatos ügyeket a tervezet végrehajtásának ideje alatt a törvényhatósági bizottság nem tárgyalhatja. Azoknak, akik a most említett rendelkezéseket az autonómiára sérelmesnek tartják, nyugodtan válaszolhatom azt, hogy ez a legenyhébb mód, amelyet a székesfőváros ügyeinek rendbehozatala végett felelősségem tudatában javaslatba hozhattam. 4 Magyar Törvénytár 1934. Bp. 1935. 97—101. o. 168. Borvendég Ferenc főpolgármesteri székfoglaló programbeszédéből részlet 1934. június 6. Az egész országnak, de a fővárosnak pénzügyi helyzete is nehéz. A gazdasági és pénzügyi bajokból való kibontakozásnak jelei alig mutatkoznak s mindezek dacára a korlátolt pénzügyi lehetőségek mellett is a fővárosnak biztosítania kell azon feladatok teljesítését, amelyek a szervezett társadalmi rendnek, a törvényhatósági életnek, egy világváros életének velejárói. Fenn kell tartani a szorosan vett adminisztrációt, a kulturális és szociális intézeteket és berendezéseket és sértetlenül meg kell óvni azokat az értékeket is, amelyek a fővárosnak jövedelmező vagyonát képezik, s amelyek elhanyagolása jóformán helyrehozhatatlan károkat okozhat. Minthogy a bevételek a polgárság csökkent teherbíróképessége miatt alig emel4. A törvénycikket 1934. jún. 2-án hirdették ki.