Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)
vett éhhaláltól, 6 de fizikumuk lassú pusztulásától — ami az éhezéstől és fázástól elcsigázott szervezet ellenálló képességének állandó gyengülését, a munkaerő állandó csökkenését jelenti — nem volt képes őket megmenteni. Éppen ezért sem a kerületek lelkiismeretesen megszervezett népjóléti osztályainak önfeláldozó munkája, amelyet a segélyek lehető legigazságosabb szétosztásában kifejtettek, sem az a megértő és részvétteljes bánásmód, amelyet a~segélyezett egyénekkel való érintkezésükben úgy ők, mint a családokat látogató önkéntes munkaerők tanúsítottak — nem volt képes az ínségesek lelkében egyre jobban fokozódó keserűséget, vagy — a lelkierőt és hitet nem kevésbé leromboló letargikus közönyt leküzdeni, sőt az önkéntes munkaerők közül is sokakon mindinkább erőt vett a csüggedés, ami a „szeretethadsereg" létszámának egyre gyorsuló apadásában jutott kifejezésre. A helyzetet nagymértékben súlyosbította az a veszedelem is, amire már a múlt évi október hó 31-én kiadott s már említett Végrehajtási Utasításban rámutattam, hogy a munkaképeseknek huzamosabb időn át ellenszolgáltatás nélküli segélyezése erkölcsileg romboló hatású és amellett még lehetetlenné teszi a segélyezettek köréből a munkakerülőknek a kiválasztását. Ezt a fővárosra és az egész magyar társadalomra nézve egyaránt nem csekély veszedelmet jelentő állapotot a tavaszi idő beállta sem enyhítette. A munkanélküli családfők és ennek megfelelő arányban a nyomorgók száma semminemű csökkenést nem mutatott. A reménykedve várt munkaalkalmak elmaradtak és azoknak a keveseknek a száma, akik mégis munkához jutottak, épen csak hogy ellensúlyozta azok számát, akik a gyárak és üzemek állandóan megismétlődő munkáslétszám-csökkentése következtében újabban váltak munkanélkülivé. Az ínségenyhítő tevékenységnek tehát napról-napra súlyosabb feladatokkal kellett megküzdenie. A nyomasztó ínség által felzaklatott, ingerült lelkiállapotban levő nyomorgók tömegeinek mindjobban elharapódzó nyílt elégedetlenségével és követelődző magatartásával a leglelkiismeretesebben megszervezett és legönfeláldozóbban dolgozó közjótékonysági szervezet is csak abban az esetben küzdhet meg, ha módjában áll a nyomortól megviselt idegzetű és önhibájukon kívül nem emberi életkörülmények között élő ínségesek legelemibb létfenntartási szükségleteit kielégíteni. Már pedig a folyó év még hátralevő részében a székesfőváros 1932. évi ínségenyhítő tevékenységének költségeire előirányzott összegből már csak átlagosan napi 7 f segély jut egy-egy ínséges személy támogatására. Ebből a néhány fillérből egy-egy ínségesnek még a legminimálisabbra redukált létfenntartási szükségleteit sem lehet kielégíteni. Pl. Archívum. 666. f. 1/1932/3. öe. Sokszorosított másolat. 6. A válság éveiben a főváros által készpénzsegélyben és ingyen étkeztetésben részesítettek száma Év Készpénzsegélyesek száma Ingyenes népkonyhai jegyek száma 1928 99 520 95 700 1929 100 797 105 900 1930 133 237 238 900 1931 139 190 589 400 1932 165 424 1 324 900 1933 147 941 1 539 800
