Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉS AZ ÚJ FŐVÁROSI TÖRVÉNY HATÁSA BUDAPESTRE (1930. május —1934. április.)

A bevételek bizonyos visszaesést mutatnak az előirányzathoz képest, viszon* a kiadások emelkedtek, teljesen törvényszerűen, évközben megszavazott tételekkel' amelyek leginkább az égető szociális helyzet enyhítését célozták. De van kedvező jelenség is. így például rámutatok arra, hogy a magyar kir. kormánnyal a kórházi ápolási díjhátralékokra nézve sikerült kedvező megállapodást létesíteni. Ezeknek az eltolódásoknak az oka nem valami helyi bajban, nem valami helytelen gazdasági ügyvitelben, hanem az ország általános gazdasági helyzetében keresendő, ami gyökerében a trianoni Magyarország végtelen szomorú helyzetébe nyúlik vissza. De az említett eltolódások nem olyanok, amelyeknek aggodalmat kellene kelteniök, ellenben mégis komoly, figyelmeztető és intő jelek arra, hogy nekünk a munkaprogram meghatározásában ezekre az intő jelekre figyelnünk kell. És én ezekből az intő és figyelmeztető jelekből a következőket állapítom meg: Nekünk a jövő munkaprogramjánál bizonyos konzervativizmussal kell eljárnunk, a létező értékeinket és intézményeinket meg kell óvnunk és új alkotásokba csak akkor szabad belemennünk, hogy ha azoknak pénzügyi fedezete a teljes biztonsággal meg van állapítva. Az elmúlt ciklusnak a tempója igen erős volt s ennek bizonyítása céljából csak néhány adatra akarok hivatkozni. így kölcsönből 92 milliót. Folyó pénzekből pedig 171 milliót. Összesen 263 milliót. fordítottunk beruházásokra és ez a beruházás nem tatarozás, vagy egyszerű helyreállítás, hanem mind új értéktermelés, vagyis valódi alkotás. Ez annyira igénybevette a főváros közönségének teherviselőképességét, hogy ezt a tempót fokozni már nem lehet anélkül, hogy a főváros vagy el ne adósodjék, vagy a polgárságot még jobban igénybe ne vegyük, már pedig nézetem szerint a polgárság elérkezett a teherviselőképesség legvégső határához. Ez a kijelentés azonban nem lemondást jelent, mert hiszen emellett mi ki tudjuk elégíteni a polgárságnak mindennemű gazdasági, kulturális és szociális igényeit, legfeljebb bizonyos kényelmi és fényűzési szempontokról kell lemondani. Ennélfogva a legnagyobb súllyal mutatok rá a kíméleti és takarékossági politikának a követésére, amely már az idei költségvetésünkben is megnyilatkozott. Ezt a takarékossági politikát folytatni kell és én bejelentem, hogy nagy figyelemmel fogom kísérni a gazdasági és pénzügyi jelenségeket s ha szükségét látom, az eddigi rendszabályokon még túlmenő takarékossági rendszabályokhoz fogok folyamodni, ha pedig ez hatáskörömön kívül esik, a megfelelő autonóm fórumoknak ebben a tekintetben javaslatokat fogok előterjeszteni. A munkaprogram tekintetében abban a kedvező helyzetben vagyunk — legalább a legközelebbi jövőt illetőleg — hogy annak a tartalma tulajdonképpen meg van