Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIAELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május—1930. február.) Az 1925. május 21—22-én megtartott fővárosi törvényhatósági választásokon a várakozásnak megfelelő eredmény született: A Wolff-párt, amely eddig „abszolút" többséget élvezett, csak 91 jelöltjét tudta behozni a közgyűlésbe és elvesztette pozíciói jórészét. A Bethlen által támogatott városi kormánypárt, az Egységes Községi Polgári Párt 23, a kormánytámogató liberális csoport 8 mandátumhoz jutott. Ezzel szemben a Demokratikus Blokk 128 helyet szerzett (72). Az ellenzék így csekély többséget ért el a keresztény kurzus fasiszta jellegű pártjaival szemben. Az az elképzelés, hogy e csekély többség a blokk adott politikája mellett elég lesz az ellenforradalmi rendszer fővárosi központjának, a városházának a meghódítására, természetesen illúziónak bizonyult: az ellenforradalmi beállítottságú érdekképviseleti delegáltak és a kereszténypárt által kinevezett főtisztviselők 37 főnyi csoportja „megmentette" a nyílt bukástól a jobboldalt. A Demokratikus Blokk nem is vállalkozott ilyen körülmények között döntő lépésekre, megelégedett azzal, hogy a kurzus embereivel szemben a „liberálisabbnak" ismert várospolitikusokat támogassa (74). Egyetlen kísérlete a viszonyok megváltoztatására a polgármester-választáson Bárczy István jelöltetése volt, de a Vázsonyi Vilmos halála után vezér nélkül maradt sokszínű és laza szervezetű, ellentétes érdekeltségű csoportokat tömörítő tábor vereséget szenvedett (82). A kudarc megpecsételte a Blokk sorsát és bekövetkezett az a bomlás, melyet az MSZMP választási röpirata az eredmények értékelésekor már 1925-ben előrelátott (73). Az ellenzék a frankhamisítási botrány évében, amikor a Bethlen-kormány helyzete megrendült, komoly lehetőségeket szalasztott el, tehetetlenségét, széthúzását már tükrözték az 1926. decemberi országgyűlési választások budapesti eredményei, amikor is a szavazatoknak már csak kb. 48%-át sikerült megszerezniük (84). Az új politikai helyzetben a szabadelvűek csatlakoztak a Ripka Ferenc vezette városházi kormánypárthoz (Bódy Tivadar volt polgármester, Ugrón Gábor volt belügyminiszter, Bárczy István volt főpolgármester és Harrer Ferenc volt alpolgármester), s a kereszténypárt mérsékeltebb elemei is átmentek. A Községi Polgári Párt ennek következtében 1926-ra éppen annyi szavazattal rendelkezett a közgyűlésben, mint a Wolff párt. A két párt ekkor a városházi érvényesülés érdekében paktumot kötött egymással, melyhez később az ún. liberális csoport is csatlakozott. A városháza ügyeit ettől kezdve egy négyes csoport: Ripka Ferenc, Sipőcz Jenő, Wolff Károly és Kozma Jenő tanácsa intézte. A főváros feletti ellenforradalmi uralom folytatására alakult új szövetség lényegében ugyanazt az ellenforradalmi, jobboldali politikát 10 145