Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

folytatta mint Wolffék. A formák és a módszerek változtak, látszólag nagyobb teret engedtek a főváros néptömegeit képviselő ellenzéki tábor követeléseinek, valójában azonban a hatalom jellege nem változott meg: erre utal a tisztviselők szervezkedésének kötelező figyelemmel kísérésére vonatkozó utasítás (81), a sajtótörvény szigorítására és a színházi előadások fokozottabb cenzúrázására vonatkozó indítvány (80). Nem különbözött az új városvezetés a Wolff-párt egyeduralma időszakában követett — akkor általuk elítélt — harácsoló, panamázó törekvéseitől sem, legfeljebb most leplezettebb formák között törekedtek a mammutjövedelmek elérésére (92). A szociáldemokrata párt — egynéhány következetes polgári ellenzéki képviselőtől eltekintve -— 1926-ra egyedül maradt a kormányzó többséggel szemben az újvárosházi közgyűlési díszteremben. Ennek ellenére a párt erős bíráló és kezdeményező szerepkört töltött be s jelentős nyomást gyakorolt a fővárost kormányzó csoportok politikájára. Megalakult az MSZDP Fővárosi Törvényhatósági Frakciója, amely rendszeres ülések, viták keretében igyekezett összehangolni a párt városatyáinak tevékenységét s több száz javaslatot, indítványt, bíráló felszólalást készített elő. A pártnak néha sikerült szociális szempontokat, a munkáskerületek igényeit érvényre juttatni. A frakció nem szűnt meg adott alkalmakkor a városházi reakciót kipellengérezni. Ünnepségekről való demonstratív jellegű távolmaradásával (98), a kormány munkásellenes politikájának bírálatával (108), valamint a fővárosi autonómia következetes védelmével szembeszegült Bethlenek várospolitikai törekvéseivel (93). A szociáldemokrata párt a korszak összes fontos problémájával kapcsolatban véleményt nyilvánított, a munkásság követelését hangoztatta, s ezáltal egészében nézve pozitív álláspontot foglalt el a várospolitika adott szakaszában. A szociáldemokrata párt azonban nem kapcsolta eléggé egybe a törvényhatóságban végzett politikai tevékenységet a munkástömegek mozgósításával, ezért képtelennek bizonyult a fővárosi politikában elérteredményeket offenzív szellemben az országos politika befolyásolására felhasználni, illetőleg megváltoztatására kihasználni. A Keresztény Községi Párt veresége ellenére az egyházak szerepe, befolyása, főleg a katolikus egyházé, szinte változatlan erősségűnek jelölhető ez időszakban is. A katolikus egyház továbbra is vállalta a rendszer ideológiai alátámasztásának szerepét, fellépett a baloldali munkásmozgalom ellen (75), hallatta szavát és érvényesítette befolyását fontosabb állások betöltésénél (103), a városvezetés is igyekezett anyagilag és szervezetileg elősegíteni az egyházak tevékenységét (114). A főváros gazdasági helyzete a korszak folyamán mérsékelten javult (89), bár a városvezetés nem rendelkezett ekkor sem anyagi eszközökkel a még a századfordulót, követően kialakított városfejlesztési feladatok és célkitűzések megvalósítására (77). A külföldi kölcsönügyek rendezését követően (76) megnyílt a lehetőség új kölcsönök felvételére és csekélyebb méretű beruházási program kidolgozására (79), amely régóta esedékes városgazdasági feladatokat kísérelt megoldani: a közművek elkerülhetetlenné vált rekonstrukciója mellett kislakások, óvodák, egészségügyi intézmények építését és közlekedésfejlesztési célokat, zömében infrastrukturális beruházásokat szolgált. Munkaalkalom adódott, de a beruházások e fajtájának szinte kizárólagos szerepe oda vezetett, hogy a kölcsöntőkék elfogytával megszűnt a munkalehetőség, szó sem lehetett a beruházott tőkék megtérüléséről. Már ekkor előrevetette árnyékát az 1930 nyarán jelentkező gazdasági válság (109). Az egyoldalú beruházási politika