Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

ségi választási jog, mint az országos képviselő választási jog. Ma Magyarországon az uralkodó osztályok egyetértése a legteljesebb abban az irányban, hogy ezt a választási jogot reakciós irányban visszafejlessze. Amilyen mértékben akarják az uralkodó osztályok ezt a választási jogot a maguk érdekében visszafejleszteni, reakciósabbá tenni, ugyanolyan mértékben, sőt fokozottabban is, arra kell törekednie a munkásságnak, hogy a községi választási jogot, Magyarországon a legdemokratikusabb alapokra fektessék. Minden helyben lakó és 20 évét betöltött férfiúnak és nőnek követelnünk kell ezt a választási jogot. A községi választási jognak, ilyen demokratikus alapokra való fektetése és a legszélesebb körű községi autonómia kiküzdése annál inkább életbevágó fontosságú a munkásságra, mert a dolgozó nép széles rétegeinek a községi igazgatásba való közvetlen bevonása minden országos reakcióval szemben olyan erőt ad a dolgozók széles tömegének, hogy evvel az erővel igen sok esetben eredményesen veheti fel a harcot a központilag irányított reakcióval szemben. A mai reakciós községi politika Magyarországon csupa olyan anyagi forrásból táplálkozik, mely a dolgozó osztályokat sújtja kérlelhetetlenül és az uralkodó osztályokat mentesíti szemérmetlenül. A községi fogyasztási adók, vámok és helypénzek és ahol ilyenek vannak a városi egyedárusító (monopóliumos) üzemek jövedelmei mind a dolgozó osztályok megnyomorítására és a birtokos osztályok tehermentesítésére vannak szánva. A Magyarországi szocialista munkáspárt minden erejével küzd úgy a közüzemi pótlék, a fogyasztási adók, a dolgozó lakosságot kiuzsorázó monopóliumos üzemek olyan politikája ellen, mely úgy akar a községnek jövedelmet, vagy jövedelem felesleget biztosítani, hogy a dolgozókat terheli meg aránytalanul. A Magyarországi szocialista munkáspárt követeli: hogy e legbrutálisabb fogyasztási adók helyett a gazdagokat terheljék meg vigalmi adóval, luxus élvezeti cikkekre kivetett súlyos adókkal, lakásépítkezésre szorító súlyos telekadóval, automobiladóval, a cselédség száma után kivetett olyan lakásadóval, amelynek jövedelmei kizárólag a lakásépítés céljait szolgálják és ezzel nemcsak a magyarországi lehetetlen és tűrhetetlen embertelen lakásviszonyokon segítsenek, hanem egyszersmind a munkaalkalmak lehetőségén is szaporítsanak. Amikor a lakosság fontos szükségleteit szolgáló üzemek községesítését követeli a szocialista munkáspárt, nem azok a példák vezetik, amelyeket Magyarországon és más országokban is lát és amelyek a dolgozó néposztályok érdekeit ép oly kevéssé szolgálják, mint a magán vállalkozások. Ezeknél az üzemeknél a szocialista munkáspárt szeme előtt az az elv lebeg, hogy azoknak munkásai minden más magánüzemnél előnyösebb munkaviszonyok között dolgozzanak és hogy ezek az üzemek ne a kapitalista haszonhajtás elvei, hanem a dolgozók tényleges szükséglete ellátásának szempontjai szerint igazodjanak. Ezeknél az üzemeknél nemcsak a legszélesebb körű és jogú üzemi ellenőrzés, de a fogyasztók érdekképviseletének is szigorú ellenőrzését követeli a szocialista munkáspárt, mert a községesített üzemek csak ebben az esetben szolgálják a dolgozók érdekeit, minden más esetben csakúgy lesznek a birtokos osztályok érdekeinek szolgálói, mint a magánvállalatok. Mindezekben a kérdésekben a párt országos és községi politikájának szervezetten együtt kell haladni és egymást szervesen kiegészíteni. PL Archívum. 500 f. I. 52. öe. 17—20. o. Másolat.