Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

I. BUDAPEST A FEHÉRTERROR, AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER BERENDEZKEDÉSE ÉS A KERESZTÉNY KÖZSÉGI (WOLFF) PÁRT VÁROSHÁZI EGYEDURALMA IDŐSZAKÁBAN (1919. augusztus—1925. május.)

1924-ben szanálási paktumot

6 kötött a munkanélküliség elleni minden védelem nélkül. És most, a „harcos tétlenség" komédiája után, amikor a szimpla statisztika alapján is győzelemre vihetne Budapest munkásságát: az osztályharc helyett ismét a koalíció áldatlan politikáját választja. — Nem új paktum kell! Nem! Proletár lelkesedéssel és proletár biztossággal a munkásság felé kell fordulni, annak az erejét kell igénybe venni, kifejteni, diadalra vinni. Nem apró praktika és taktika kell polgári kerületi törzsfőnökök koponyája szerint. Munkáspolitika kell! Tiszta és tisztességes. Osztályharc kell! Bátor és becsületes. Budapest községi választása rendkívül nagyfontosságú esemény. Csonkamagyarországnak csaknem egyhatoda lakik Budapesten és környékén, de még ezen a számadaton is túlmegy Budapest fontossága, mint Magyarország egyetlen nagyvárosáé, ipari, kereskedelmi, politikai és szellemi központjáé s kimondhatatlan fontosságú ez a város munkássága számára, mert Budapesten egymagában nagyobb a munkásság száma, mint az egész országban együttvéve! Aki Budapestet a kezében tartja, Magyarországot tartja kezében. Aki Budapesten feladja a harcot, s a burzsoáziának adja kölcsön erejét, az országos mértékben mond le a küzdelemről és teszi tönkre a munkásmozgalmat. S Budapest a mienk, arcunk izzadtságában dolgozóké, a városi uralom a munkásságot illeti meg. Ez nem ábránd, nem képzelődés, hanem egymás mellé sorakozó számok világos beszéde. Az avatag városházi uralmat tehát csakugyan újjal kell felváltani, de csakugyan újjal: a munkásság uralmával. Mi volt eddig, csaknem hat hosszú és kínos esztendőn keresztül a budapesti városházán? Egy elvtelen, hirtelen-vörösből hirtelen-hirtelen fehérbe vedlett társaság harácsoló tobzódása. Wolff Károly és kísérete, mint hódító hadsereg vették birtokukba a várost. Ami sógoruk, komájuk, kutyájuk, macskájuk és más pereputtyuk volt, azt mind állásokba ültették s a kereszt jegyében raktak elviselhetetlen keresztet a budapesti munkás és kisember vállaira. Minden akciójuk reakció, fajvédő hevüknek minden erupciója korupció

7 volt. Budapest községi élete a gyanús üzleteknek végtelen sorozatává rohadt, a város urai csak „kerestek", de a lakosság javát egyik se kereste, a közvagyont szétpazarólták és amit el nem ajándékoztak egymásnak, azt elpanamázták, a városi üzemeket kisarcolták és elpusztították és Budapestet, Keleteurópa legnagyobb centrumát, Ázsia legközepébe tolták át, a világ legpiszkosabb, legdrágább, legzüllöttebb, leggazdátlanabb városává tették meg. Amit WohTék városa a városi adókkal csontig nyúzott budapesti lakóknak ad, az minőségben a legalacsonyabb, árban a legmagasabb színvonalon mozog. Víz, gáz, villany, köztisztaság: kell-e mondani, hogy mi van velük? Közigazgatás, közellátás, közlekedés: említsük-e ezeket a szégyeneket? Felesleges hát még csak felvetni is a kérdést, hogy Wolffék a városházáról kisöprendők-e? Ha nem három évig, hanem hat esztendeig suszterozták volna is a fővárosi választójogot, a budapesti dolgozók akkor is kisöpörnék őket. És ki fogják söpörni. De vájjon azért-e, hogy a Wolff-klikk a nevét Vázsonyi-blokkra magyarosít6. Szanálási paktum: e megállapodás mindezideig ismeretlen. 7. Kitörése üzlet; megvesztegethetőség volt. 8. Törzsfőnök.