Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Közgyűlési felterjesztés a képviselőházhoz a választójog és a parlamenti reform ügyében 1905. december 6. Mélyen tisztelt képviselőház! Az 1848-iki törvényalkotások hazánk újkori fejlődésének alapjait rakták le. A politikai és gazdasági viszonyok ezóta tényleg lényeges átalakuláson is mentek keresztül, a politikai jogokban való részesülés azonban ezen fél századot meghaladó idő óta mivel sem haladt előre. A politikai jogokat illetőleg az 1848-iki törvények a közteherviselés elvét emelték érvényre s az említett jogokban való részesedést a teherviselésre alapították, a kik pedig politikai jogokat nem nyertek, azokra a terhek viselése is csak elenyésző mérvben nehezedett, vagy a terhek alól egyáltalán mentesítve lettek. A politikai jogok ezen alapját lényegesen az 1874 évi XXXIII. t. cz. sem változtatta meg s a közteherviselés és a politikai jogokban való részesedés ma is egymást feltételező fogalmak. A modern állami fejlődés azonban a közteherviselésnek más módjait is előidézte. Az államra háruló feladatok sokasága folyton fokozódó terheket rótt a polgárságra, s ennek folytán a teherviselés módjának is át kellett alakulnia. Ezen átalakulás kétféle irányban a legszembeötlőbb. Az önkéntes katonáskodás helyébe lépett az általános védkötelezettség, s az egyenes adókból eredő államjövedelmeket túlhaladja a legszegényebb embert is terhelő, s vagyoni viszonyaival arányban nem álló közvetett adók hozama. Létrehozta tehát a viszonyok fejlődése a legsúlyosabb polgári kötelességeket, a vér- és pénz-adó terén az általános teherviselést, — anélkül azonban, hogy — amint ezt már jeleztük — a politikai jogok a teherviselés ezen új alakjának megfelelőleg kiterjesztettek volna. De lényeges átalakuláson ment keresztül a gazdasági élet is. A múlt század közepén a mezőgazdasággal foglalkozókat független birtokosokká tette a jobbágyság eltörlése, az ipari termelés terén pedig még nem lévén kifejlett gyáripar, a szükségletek legnagyobb részét a kisipar látta el, mely a közlekedési eszközök tökéletlenségében mintegy természetes védővámra talált. A nagyipar versenyének hiánya a termelési viszonyoknak bizonyos állandóságot kölcsönzött, mi rendkívül kedvezett az egyének önállósításának, az önálló iparos pedig vagyona, vagy jövedelme révén csakhamar politikai jogokhoz is jutott, s eképen befolyást nyert sorsának intézésére. A gyáripar kifejlődése, a közlekedési eszközöknek óriás mérvű tökéletesedése és az ennek kapcsán fellépett külföldi verseny a kisiparosok jó részét tönkre tette, s beállott a hanyatlás a mezőgazdasággal foglalkozó kisebb existentiáknál is. Míg egyrészt tehát számos egyén vagyoni romlásával politikai jogait elvesztette, addig másrészről egy egészen új, számra nézve folyton gyarapodó osztály keletkezett, az alkalmazottak, a bérmunkások osztálya, mely a termelés mai formái között önállóságra, illetve vagyonra, vagy oly jövedelemre, mely őt a fennálló törvények szerint politikai jogokhoz juttatná alig tehet szert. A társadalom ezen osztálya megélhetésé-