Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

BEVEZETÉS Közel félévszázadot idéz fel a Források Budapest múltjából 2. kötete fővárosunk új- és legújabbkori történetéből: a három dunai város, Pest, Buda, Óbuda hivatalos egyesülésétől a Tanácsköztársaság leveréséig terjedő időszakot. A két dátum, 1873 és 1919, ezúttal két korszakhatárt is jelez. A város egyesítése realizálta a főváros számára a kiegyezést, a polgári államrend stabilizálódását, a modern kapitalista fejlődést. A Tanácsköztársaság megdöntése az ország és a főváros életében a demokratikus fejlődés megszakítását jelentette. Félévszázad nagy idő általában véve is, egyének és társadalmak élete az alatt sokat változik. Különösen áll ez, ha Budapest fejlődését nézzük 1873 és 1919 között. A 280 ezer lakosú három kis város ez idő alatt nőtt milliós modern várossá, az európai nagy világvárosok méltó társává, ez idő alatt vált valóban fővárossá. Szerepe sokkal nagyobb Magyarország új- és legújabbkori történetében, mint az ország bármely városáé. Budapest nemcsak kormányzati centrum, nemcsak központja az ország politikai, gazdasági, kulturális életének, de Magyarország egyetlen nagy városa is. Itt települ az ipar nagy része, itt koncentrálódik az ország kereskedelme, bankélete. Itt fejlődik és erősödik, válik politikai tényezővé, az ország munkásmozgalmának vezető erejévé a budapesti proletariátus. Vezető szerepet játszik Budapest az irodalom, a sajtó területén is, egyeduralkodó az ország kulturális és művészeti életében. A korszakunkban kiépülő és az ország minden részéből ide futó vasútvonalak révén, Budapest — ellentmondásoktól nem ment — politikai, gazdasági, kulturális hatóköre az egész országra kiterjed. Kötetünk eleve azzal a tudattal készült, hogy Budapest modern tőkés nagyvárossá fejlődésének és dualizmuskori mélyreható társadalmi, gazdasági átalakulásának az ország politikai, gazdasági és kulturális életével szorosan összefonódó történetéből csak ízelítőt nyújthat a város múltja iránt érdeklődőknek. Forrásgyűjteményünk összeállításánál arra törekedtünk, hogy bemutassuk — természetesen a teljesség igénye nélkül —• az egyesítést követő évtizedeknek a fejlődés szempontjából legjellemzőbb várospolitikai törekvéseit, eseményeit, a nagyvárossá alakulás egy-egy etape-ját. Az elmaradott ország gyorsan fejlődő fővárosának sok természetes gátló körülmény között érvényesülő liberális reformpolitikáját az első világháború akasztotta meg végleg; a háborús nyomoron és problémákon nem lehetett várospolitikai reformokkal segíteni, ezért a forradalmak vihara méltán söpörte el a konzervatív rezsim után