Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Részletek az ország területén élő népek nyelvének tanításáról a VIII. Kerületi Munkás- és Katonatanács 1919. május 17-i ülésén folyó vitából — Kemény Ignác 1 kijelenti, hogy ő mint tanító ember azt tapasztalta, hogy különösen felnőtt emberre nem lehet ráoktroyálni, hogy valamilyen nyelvet tanuljon. Lehet ajánlani, hogy ezt vagy azt a nyelvet tanulja, de megszabni, hogy melyiket tanulja, arról szó sem lehet. Az ember környezete hozza magával, hogy az illető mit akar tanulni. Nem tartja célravezetőnek, hogy meghatározzák, hogy irányt szabjanak a munkásságnak, hogy milyen nyelvet tanuljon. Senki sem vállalhatja a felelősséget, hogy abban az esetben, ha a munkás munkanélkülivé lesz, ennek vagy annak a nyelvnek a tudásával fog jobban munkához jutni. A kivándorlás — tapasztalat szerint — nem Csehország vagy Szerbia felé irányul, hanem Németország, Anglia, Amerika és más ipari államok felé. A nyelvtanulás kérdését tehát elsősorban a praktikusság szempontjából kell elbírálni. Kéri, az intéző bizottságot és a művelődési osztályt, hogy nagy figyelemmel legyenek a nyelvi kurzusokra. Tapasztalatból állíthatja, hogy olyan kurzuson, amelyre szeptemberben 20—30-an jelentkeznek, májusban már csak 3—4-en vannak. Nagyon vigyázni kell arra, hogy akik ezeket a nyelvi kurzusokat vezetik, necsak bírják az illető nyelvet, hanem az legyen az anyanyelvük. Singer Vera nagyon szeretné, ha Hirosik 2 indítványát olyan értelemben fogadná el a tanács, hogy elsősorban tót, orosz, szerb és román tanfolyamokat is nyitunk. Megjegyzi, hogy még modern nyelvekre is alig lehet jó oktatót találni, és még nagyobb nehézséggel jár ez a kérdés a szláv nyelvekre vonatkozóan. Indítványozza, hogy Hirosik elvtársnak ezt a javaslatát utalja a tanács művelődési osztályához, amely azután eljár a közoktatásügyi népbiztosságnál az oktatók megszerzése végett és ha ez a kérdés rendbe jön, csak akkor lehet hirdetni a megnyitandó tanfolya­mokat. Somogyi Miklós 3 kijelenti, hogy ő gyermekkora óta úgy tapasztalta, hogy a munkásság mindig arra hajlandó, amit a vezetőség részére jónak talál. A vezetőnek feltétlenül éreznie kell magában annyi erőt, hogy rá tudja venni a munkásságot arra, hogy szláv nyelveket tanuljon, mert ez áll a munkásság érdekében. Meg kell magya­rázni a munkásnak, hogy akkor fogja megélhetésének feltételeit megkönnyíteni, ha a közvetlen mellette dolgozó munkásság nyelvén tud beszélni. Ajánlja Hirosik indít­ványának elfogadását és szeretné, ha ezek a német és szláv nyelvű tanfolyamok minél előbb meg is nyílnának. 1. Kemény Ignác — tanító, a VIII. kerületi munkástanács művelődési osztályának munka­társa. 2. Felszólalásában Hirossik — aki maga is szlovák származású s néhány héttel később részt­vesz a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásában — a szomszéd népek nyelvei tanításának fontos­ságáról beszélt, helytelenítette az angol és francia nyelvoktatás egyoldalú favorizálását. 3. Somogyi Miklós — a VIII. kerületi munkástanács tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom