Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

RÉSZLETEK A KERÜLETI MUNKÁS- ÉS KATONATANÁCSOK ÜLÉSEINEK JEGYZŐKÖNYVEIBŐL 199. Lukács György népbiztos beszéde az I. Kerületi Munkás- és Katonatanács/zűÁ: az intervenció és a toborzás kérdését tárgyaló 1919. április 20-i ülésén Elnök: Tomasovics József. 1 Elnök: Az ülést megnyitja és felolvassa a névsort. Indítványozza, hogy akik a legközelebbi ülésen nem jelennek meg — mivel ma mindenkinek erkölcsi kötelessége a megjelenés és a közös munkában való részvé­tel —, ha távollétüket igazolni nem tudják, a tagok sorából töröltessenek. (El­fogadta tik.) Bejelenti, hogy a munkástanács felének ki kell mennie a frontra, odakinn az agitációs munkát megkezdeni. Mielőtt a kiválasztás, illetve a jelentkezés dolgában döntenének, Lukács elvtárs kíván szólani. Lukács György' 2 népbiztos: T. Elvtársaim! Most igazán nincs itt az ideje, hogy hosszú beszédeket mondjunk és nincs is arra szükség. Önök mindannyian ott voltak és hallották, vagy az újságból olvasták, hogy milyen helyzet előtt állunk. Kunfi és Kun elvtársak mindent elmondottak, amit tudnunk szükséges. 3 Amit ezek után nekünk tennünk kell, azt rövid két szóban összefoglalhatom. A két szó: a forradalom veszély­ben ! A belső és külső burzsoá ellenforradalmának, a világ burzsoáziának az össze­esküvés [e] a jelen pillanatban veszélyezteti a magyar proletariátus ügyét, s vele a világproletariátus ügyét is. Hogy a magyar proletariátussal mi fog történni, az kizáró­lag a magyar proletariátustól függ. De tudnia kell a magyar proletariátusnak azt, hogy nemcsak a maga ügyéért harcol, amikor most síkra száll, hanem a világproleta­riátus ügyéért, a világ felszabadításának az ügyéért folyik a küzdelem. T. Elvtársak! Ezt a helyzetet Önök nagyon jól ismerik. Senki közülünk nem kétel­kedik abban, hogy mindannyian meg fogják tenni a kötelességüket. Senki közülünk nem kételkedik abban, hogy ma mindenkinek az a közös érzése, hogy ma tulajdon­képpen minden embernek ki kell kerülnie a frontra. Ma az a nagy áldozat, az a nagy lemondás, ha a kormányzótanács vagy a kerületi munkástanács határozott paran­csára itt kell valakinek maradnia. Nem úgy kell most kiválasztani a dolgot, hogy mi itt előre megállapodjunk, ki megy ki és ki marad itthon. Hanem most mindenkinek jelentkeznie kell a frontra s csakis azok maradhatnak majd itthon, akire kimondják, hogy nem lehet idehaza nélkülözni, mert nélkülük a dolgok idehaza összedőlnének. Csak ezeknek lehet és szabad itthon maradniok és meg vagyok győződve, hogy min­1. Tomasovics József— az I. kerületi munkástanács egyik vezetője 2. Ld.: a 190. dokumentum 5. számú jegyzetét. 3. Nevezetteknek az 500-as tanács április 19-i ülésén elmondott beszédéről van szó. Az ülés kimondta, hogy a fővárosi tanácsok tagjainak fele a munkássággal együtt a frontra megy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom