Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
denki, akinek ilyen módon itthon kell maradnia, nehéz szívvel fogja ezt megtenni, hogy nem mehet ki a frontra a világproletariátus ügyének a megvédelmezésére. Még csak arra akarok utalni, hogy éppen ebben a kerületben, és más kerületekben is voltak újabban, közvetlenül a forradalom kitörése után bizonyos belső ellentétek. Valljuk be ezt egymás között egészen őszintén. Ezeknek az oka véleményem szerint abban rejlett, hogy a magyar forradalom ügye túlságosan simán, túlságosan könnyen, túlságosan áldozatok nélkül ment. (Úgy van.) Meg volt tehát ebben az a veszedelem, hogy sokan közülünk nem érezték át ennek a szituációnak a halálos komolyságát. Nem érezték át, mennyire élethalálharcot vív a magyar proletariátus, amikor ezt a küzdelmet megvívja. T. Elvtársaim! Amikor ezek a rossz hírek jöttek a frontról, mi mindannyian boldogan éreztük, hogy itt van a kellő pillanat, amikor a proletariátusnak tudtára kell ébrednie annak, hogy itt van az élethalálharc. Most tudni kell azt, hogy vagy kiáll mindenki és létre kell jönnie annak az egységnek, amely nélkül meg nem állhatunk, a világproletariátus egységének, vagy győzni fog az ellenforradalom s megint itt lesz a magántulajdon, megint itt lesz a kapitalizmus kizsákmányoló ereje. Itt tehát élethalálharcról van szó, s hogy mindenki, aki most bárhol a kötelességét teljesíti, ahová rendelik, a proletariátus győzelméért, a proletariátus nevében cselekszik. (Taps. Éljenzés.) Most tettekre lehet váltani azt az egységet, amely március huszonegyedikén megszületett. Aki most teljes szívvel, lélekkel mindennek a feláldozásával cselekszik, az az igazi forradalmár, akárhonnan jött, akármi volt a múltja, akármit csinált régebben. Aki pedig most félreáll, aki ebben az egységben nem vesz részt, azt a munkás társadalom ki fogja vetni magából és vesse is ki magából. (Lelkes éljenzés és taps.) Boldogan üdvözlöm tehát ezt a nehéz percet, elvtársaim, mert ebben a nehéz percben születik meg a proletariátus egysége. Ebben a nehéz percben kapcsolódik bele a magyar proletariátus igazán a világforradalom egységébe. Elvtársaim! Nem kételkedik közülünk senki, hogy itt mindenki meg fogja tenni a maga kötelességét a magyar proletariátus szent ügyéért, a világforradalomért. (Hosszantartó lelkes éljenzés, taps.) Elnök: Napirend előtt Lauferné elvtárs akar szólani. Laufer:* Röviden jelzi, hogy a tegnapi felszólalását félreértették. Engedelmet kér, hogy talán világosabban kifejthesse, voltaképpen mit is akar, illetve nem ő akarja ezt, hanem a tömeg. Elnök: Bejelenti, hogy a Hadik laktanyából itt van Szmuck 5 elvtárs, aki jelentette, hogy egy zászlóaljuk indul a frontra. (Éljenzés.) Engedelmükkel negyedórára felfüggeszti az ülést, hogy a frontra induló hőseiktől rövid, meleg búcsút vehessenek. (Helyeslés.) (Az ülés tagjai levonulnak a Gellért térre, ahol az arcélbe felállított zászlóalj előtt Lukács György, Tomasovics József elvtársak mondanak buzdító búcsúbeszédet, 4. Lauferné, Róth Ilona — tanácstag. 5. Szmuk Antal — katonatiszt, az 1. kerületi munkástanács egyik vezetője.
