Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

tak, csak lakáspolitikát nem csinálhattak Budapesten. (Igaz! Úgy van!) Mert akár a belügyi, akár a hadügyi, akár a népjóléti népbiztosságok, akár a különböző' szakszervezetek, mind lakáspolitikával foglalkoztak (Igaz! Úgy van!), mind ígértek a nincsteleneknek, a meglévő lakásokat pedig mind mentesíteni akarták, míg a lakásügyek vezetője naponkint 6—8000 ember ellen volt kénytelen védekezni fegyveres erővel, ha nem akarta azt, hogy reggel 4 órától másnap reggel 4 óráig hallgassa az egyéni panaszokat. Hát, elvtársaim, ennek meg kell szűnni. Nem lehetséges az, hogy valaki, akinek semmi köze nincs a lakásügyekhez, az mentesítsen, az rendeleteket adjon ki (Igaz! Úgy van!), hogy ehhez nem szabad a forradalmi törvényszék kilátásba helyezése mellett hozzányúlni, ellenben ugyanakkor a másik társadalmi rétegnek ígérhetnek soronkívül, de nem kérdik, hogy mi áll rendelkezésre. így nem lehet lakáspolitikát csinálni. (Igaz! Úgy van!) A harmadik kérdés a zárt üzlethelyiségek felnyitása. Mindannyian megdöbbenve járkáltunk már hónapok óta a főváros utcáin, és vártuk, hogy mikor történik intézkedés, hogy ne mutassák Budapest halotti képét a lezárt üzlethelyiségek

2 és szidtuk a lakásügyek vezetőjét azért, hogy nem történik semmi. Most ellenben kitűnik, hogy az üzlethelyiségekhez, a vendéglőkhöz, a kávéházakhoz, a lakásügyek vezetőjének abszolúte semmi köze nincs, mert ezek felett megint külön-külön különböző népbiztosságok, vagy különböző szakszervezetek rendelkeznek és ő nélkülük nem szabad bele nyúlni a kérdésbe. (Igaz! Úgy van!) Ellenben ugyanakkor rendeleteket adnak megint ki, átiratok mennek, hogy kérek erre és erre a célra ennyi és ennyi helyiséget; de a helyiségekhez nem szabad hozzányúlni magának a lakásbiztosságnak sem. Elmondok konkrét példákat, mert mondom, ez szorosan összejátszik a lakásigények leszállításával és a meglevő igények fokozatos kielégítésével, s akkor az elvtársak meg fogják látni, hogy ebbe a kérdésbe nagyon radikálisan kell belenyúlni s ha akarunk valamit csinálni, akkor nem máról-holnapra, hanem tervszerűen előkészítve kell ezt a kérdést megoldani, de meg kell oldani erős akarattal és minden beleavatkozás elleni tiltakozással. Elvtársaim! Megtörtént a következő eset. Feljön az egyik szakszervezet vezetősége és azt mondja, ha nem kapom vissza azt a helyiséget, vagy három nap múlva nem kapok másik helyiséget, akkor sztrájkba lép az egész szakma. (Felkiáltások: Nagyon szép! Kik voltak?) Engedjék meg elvtársak, hogy egyelőre ne mondjak neveket. Konkrétumok ezek, amiket bizonyítani tudok. A múltban sem beszéltem a levegőből, s a jövőben sem fogok a levegőből beszélni. Azt mondottam erre az elvtársaknak, kérem, elvtársaim, a kisebb szakmáknak nagyon alkalmasak Budapesten a kávéházi, vagy vendéglői helyiségek, amelyeknek van egy-két szobájuk, ahol az adminisztrációt nagyon kényelmesen el lehet végezni. Hiszen végre is nagyon régi szakszervezeti ember vagyok, s tudom, hogy az a fontos, hogy legyen világos, egészséges helyiség, ahol munkások összejöhetnek, előadásokat tarthatnak, legyen hol leülni, egymás 2. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az üzletek nagyobb részét bezárták, a készleteket leltározták. Tervezték a kis üzletek összevonását, hogy szükséglakásokat nyerjenek, de mind az összevonás, mind az üzletek újból való megnyitása lassan haladt előre.