Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

közt beszélni, ahol a szakszervezet adminisztrációját elvégzik. Azt mondták: igazam van! Tehát ne három napot, hanem egy hetet adjanak nekem —• mondottam. Egy hét múlva rendelkezésükre bocsátok megfelelő helyiséget. Mondottam azt abban a hiszemben, hogy hiszen Budapesten van kávéház bőven, sokkal több, mint amennyire Budapestnek szüksége van. (Helyeslés.) Ellenben másnap megtudtam, hogy a kávéházakhoz a pincérek szakszervezete nélkül nem lehet hozzányúlni, mert a pincérek szakszervezete kijelenti, hogy ha az ő tudtuk és beleegyezésük nélkül elveszünk egy helyiséget, akkor nem a frontra megy a pincérzászlóalj, hanem jön a lakásbizottság ellen. (Zaj.) Elvtársaim! Most én kérdem, hogyan fogom kielégíteni a kocsigyártók szakszervezetét helyiségekkel, ha más szakszervezet viszont fegyveres erővel fenyeget engem, hogy ő tőlük ne vegyünk el egy helyiséget sem, mert ott szervezett munkások akarnak dolgozni. Talán majd bizonyos mértékben vissza fogok térni még erre a kérdésre. A főváros tehermentesítése a legnehezebb kérdés, mert itt kénytelen vagyok idézni Varga elvtársam szavait, aki azt mondotta, — talán nem ilyen durva formában, mint ahogyan én kifejezem magam —, hogy egy ilyen kisebbített országnak ilyen vízfejűvé nőtt fővárosa nem bírja eltartani magát. Körülbelül ilyenformán fejezte ki magát, de a lényege ez volt Varga elvtársam szavainak. Én is ezt mondom. Nekünk Budapestet két szempontból kell mentesítenünk. Magyarország mindaddig, amíg nem bírja a határait, épen a vámsorompók, a határvonalak leomlása útján kiszélesíteni a körülöttünk levő államokkal, amíg ott a proletariátus nem szabadítja fel magát, és szükségünk lesz határkövekre, addig egy kétmilliós fővárost a felére redukált Magyarország nem bír el sem iparilag, sem élelmezés tekintetében. (Úgy van! Úgy van!) És itt számolnia kell nemcsak a burzsoáziának, nemcsak a szellemi munkásoknak és kereskedelmi alkalmazottaknak, hanem magának az ipari munkásságnak is avval, hogy vissza kell térni időlegesen az őstermeléshez, ki kell mennünk azokra a területekre, amelyeken megvan az élet lehetősége, és ott kell megteremteni a lakás lehetőségét is, mert Budapest nem bírja eltartani önmagát. Majd rá fogok térni arra, hogy miért mondottam én azt, hogy Budapesten építkezésre szükség nincsen. —• A másik pedig, a mire ugyancsak kénytelen vagyok ismételten kitérni, a lakásigényeknek a leszállítása. Kétféle irányzat van ebben a tekintetben itt Budapesten. Az egyik irányzat az a túlzó baloldali álláspont, amelyről szintén fogok az elvtársaknak egyes példákat bemutatni, a másik irányzat pedig: megmenteni mindent a magam részére, ami csak megmenthető és erre azután felhasználni minden protekciót, amely rendelkezésre áll. Az egyik irányzat azt mondja: minden bosszúságot okozni a szerinte burzsujnak, még a két szobás lakással rendelkező burzsujnak is. És volt konkrét esetem, hogy négy tagú család lakott egy két szobás lakásban, — volt két gyermek, apa és anya — és betelepítettek még egy családot azzal, hogy a négy ember ellakhat egy szobában is. Még egy négy tagú családot telepítettek be, ahol a gyerekek rühesek voltak. (Mozgás, Zaj.)