Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
Részletek- Varga Jenőnek a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 500-as bizottságának 1919. június 11-i ülésén a munkafegyelemről, munkateljesítményről, a társadalmi tulajdon védelméről elhangzott hozzászólásából Varga Jenő 1 : T. elvtársaim! Engedjék meg, hogy ezekhez a fejtegetésekhez, amelyeket Lengyel elvtárs itt elmondott, némi pótlásokat és magyarázatokat fűzzek. 2 Egy forradalomban élünk benne. A forradalom pedig sohasem jelenti azt, hogy egyszerre átalakul minden. A forradalom azt jelenti, hogy régi állapotok, régi ideológiák továbbgördülnek bizonyos változásokkal. Amikor a forradalom kitört és a proletariátus az államhatalmat a kezébe vette, egy csapásra megvalósította a munkásság régi követelését, a nyolc órai munkaidőt, egy csapásra olyan magas bérszínvonalat teremtett, mint amilyeneket bizonyos szakszervezetekben egyáltalában álmodni sem lehetett, végül pedig — amit nem akart megtenni, de ami, sajnos, a forradalommal együtt jár — megszüntette nagyrészben a munkafegyelmet is, legalább a munkafegyelemnek régi kapitalista formáját, a munkafegyelemnek azt a formáját, amikor a kapitalista hajcsárja ott állt a munkás mögött, és órával és bérlevonással, elbocsátással és fekete listával terrorizálta a munkást arra, hogy munkaerejének túlfeszítésével is dolgozzék. Ez megszűnt. Az osztályfegyelemmel együtt sajnos, maga a munkafegyelem is megszűnt a gyárakban és üzemekben. Ez pedig olyan dolog, amely nem maradhat állandóan fenn. (Úgy van!) Mert lehet magas munkabért adni és lehet rövid munkaidőt adni, de egyet semmiféle forradalom, semmiféle szociális átalakulás megadni nem tud, hogy tudniillik termelés nélkül és produktív munka nélkül egy ország népe jólétben élhessen. (Úgy van!) Erre lehetőség nincs. És aki ilyet ígér a munkásoknak, az svindler, az be akarja csapni a munkásokat. (Úgy van!) Nekünk a kapitalizmussal szemben vannak bizonyos előnyeink. Ezek az előnyök a következők: Először is, hogy kikapcsoltuk maguknak a tőkéseknek a nagy improduktív fogyasztását, a lakás-luxust, a cseléd-luxust, általában a luxuscikkek gyártását stb. Ez fontos dolog, de meg nem közelíti azt a termelés csökkenést, amely a forradalom óta bekövetkezett. A másik dolog, ami sajnos, ma még csak lehetőségben áll fenn, mert keresztülvíve még nincsen, ezeknek a technikai újításoknak azok a fajtái, amelyek a kapitalizmusnál lehetetlenek voltak. Elvtársaim, tudják azt, hogy részben a verseny miatt, magántulajdon miatt és az alacsony munkabérek miatt számtalan nagyszerű technikai újítás, számtalan olyan technikai újítás, amely a munkamennyiség megtakarítását jelentette, s kapitalizmusnál nem nyert alkalmazást, mert a tőkés azt mondta: az ördög vegyen egy ilyen drága gépet, amikor kapnak olcsó munkaerőt. Egyrészt azokat a veszteségeket, amelyeket a rövidebb munkaidő 1. Varga Jenő (1879—1964): közgazdász. 1919-ig a Népszava munkatársa. A Tanácsköztársaság idején a Népgazdasági Tanács elnöke. A TK megdöntése után Bécsben, majd Moszkvában él. 1927-től a SzU Tudományos Akadémiája mellett működő Világgazdasági és Világpolitikai Intézet vezejője. 2. Lengyel Gyula a pénzügyi válságról számolt be a tanács ülésén: az inflációról, a fehérpénzés általában a bankjegy-problémáról stb.-ről.
