Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

mondhatnám, nincs egyéb követelése, mint az utolsó csepp vérig, az utolsó szál emberig kitartani a forradalom védelmére, a proletariátus felszabadítása érdekében. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Nincs visszavonulás, nincs megalkuvás, nincs meghajlás! (Zajos helyeslés és taps.) Aki a forradalom katonájává szegődött, annak a forradalom harcát végig kell vívnia. (Úgy van! Úgy van! Taps.) Én még csak azt az egészen személyes impressziómat akarom közölni az elvtársakkal, — megbocsátanak, hogy így nagyon össze-vissza beszélek, (Halljuk! Halljuk!) — hogy azok a dolgok, amiket Oroszországban láttam, pl. a felfegyverzett munkásságnak az a demonstrációja, amely vasárnap volt Moszkvában, ahol 30.000 felfegyverzett munkás vonult fel, akik épen most tanulják a katonai dolgokat, továbbá a gazdasági élet szervezése terén behozott rendszabályok, általában a termelés és a fogyasztás szervezése körüli rendszabályok, összehasonlítva az előbbi rendszabályokkal,amelyeket a múltévben láttam: mindezek megerősítettek engem abban a hitemben, hogy egyedül a tanácsköztársaság rendszere, a proletariátus diktatúrája az az út, amely ebből a rettenetes nemzetközi politikai és gazdasági wirrvvarr-ból kivezet. De megerősítettek engem abban a meggyőződésemben is, hogy az orosz proletariátust, amelyet mi testvéreinkül és szövetségeseinkül tekintünk, semmiféle belső, sőt semmiféle külső erővel sem lehet legyűrni, legyőzni, leküzdeni, (Élénk éljenzés és taps.) és az orosz proletariátusra, amely másfél év óta küzd, harcol, de amely ugyanez alatt az idő alatt nélkülöz, szenved is gazdasági tekintetben, számítanunk lehet nemcsak katonai szempontból, hanem erre a szovjetköztársaságra számítanunk lehet gazdasági szempontból is. (Élénk éljenzés.) Az orosz proletariátus, amely másfél esztendő óta végigjárta a nélkülözés legborzalmasabb fajtáját, amelyet az elvtársak jórésze nem is ismer, kész arra, hogy nélkülözzön még tovább is, mert tudja, hogy a forradalom sorsa nem a nemzeti határokon belül dől el, hanem a forradalomnak tovább kell mennie Keletről Nyugatra is és lángba kell borítania az egész világot. (Úgy van! Úgy van!) Az orosz forradalmi proletariátus politikája teljesen nyugati orientációjú és mindent el fognak követni, még a legnagyobb áldozatok árán is — nemcsak egyéni áldozatokat értek ezalatt, hanem területi és gazdasági áldozatokat is — hogy segítséget nyújtsanak nekünk, hogy igyekezzenek megerősíteni a proletariátus hatalmát Magyarországon. (Élénk éljenzés.) Erre a segítő kézre, erre a forradalmi testvéri támogatásra, elvtársak nekünk rá kell szolgálnunk s él bennem a meggyőződés, hogy a magyarországi proletariátus rá is tud és rá is fog erre minden tekintetben szolgálni. Éljen a nemzetközi proletariátus szolidaritása! Éljen az oroszországi tanácsköztársaság! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács jegyzőkönyvei. Bp. 1920. 148—150. 1. Közli: MMTVD. VT/A, Bp. 1959. 599—602. I.