Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

a raktárakat felállítjuk, ha a parasztok látni fogják, hogy nem csapják be őket, hogy akkor, ha élelmiszert eladnak, ezért cserébe, ennek fejében csakugyan kapnak ipari cikkeket is, egészen kétségtelen, hogy akkor ide fogják adni az élelmiszerüket. Azonban, elvtársaim, itt egy igen fontos feladat hárul a budapesti proletariátusra is. Előteremtették ennek a csereakciónak a céljaira mindazokat az ipari cikkeket, amelyeket valahogyan csak elő lehetett teremteni. Felhajszoltak mindent, amit fel lehetett hajszolni. Igénybe vettek minden igénybe vehető készletet. Azonban, elvtársaim, ez csak egy bizonyos időre szól. Ezek az ipari cikkek egy bizonyos idő múlva elfogynak. Hogyha Budapest élelmezését továbbra is biztosítani akarjuk, akkor termelnünk kell. Nem élünk meg a papirosból. Meg kell tanítani rá a munkásságot, meg kell győzni és fel kell világosítani kint az üzemekben a munkásságot arról, hogy hiába kapnak még olyan nagy fizetést, nem abból a pénzből, nem abból a papirosból élnek meg. amit kapnak, hanem megélnek abból, amit termelnek. (Helyeslés.) Azt esszük meg, elvtársaim, amit termelünk. Azt esszük meg, abból élünk, amit a budapesti ipari munkás kint a gyárban előállít. Ez az egyedüli ma, elvtársaim, amiért kint a faluban élelmiszert kaphatunk. És ezért elsőrendű kötelességünk mindnyájunknak, akik itt ülünk, hogy bárhol megfordulunk kint a munkástársak közt, bárhol, ahol megfordulunk kint a gyárban, az üzemekben, ahol alkalmunk van munkásokkal érintkezni, ahol alkalmunk van munkásokkal beszélni, hogy felvilágosítsuk őket, megtanítsuk rá és arra sarkaljuk őket minduntalan, minden percben, hogy helyreállítsák a munkafegyelmet, hogy a legnagyobb intenzitással, minden erő megfeszítésével dolgozzanak és termeljenek, mert csak abból élhetünk meg, amit ma a munkások a budapesti gyárakban termelnek. (Zaj. Felkiáltások: Lásd Vanczákékat!) A másik kérdés, elvtársaim, amellyel ezzel Összefüggésben itt foglalkoznunk kell, a batyuzás kérdése. Ez az akció csak úgy vezethet sikerre, ezzel most már tisztába kell jönnünk, elvtársaim, ha megszüntetjük kint az országban azt az anarchiát, amit a batyuzás okoz. (Helyeslés.) Nemcsak a munkásság, sőt legkisebb részben a munkásság, elvtársaim, hanem túlnyomó többségben a burzsoázia (Úgy van!) azok, akiknek idejük van kimenni, akiknek erre módjuk van és akik fizethetnek is, ezek járják be kint az országot, lepik el a falvakat valóságos rajokban és fizetnek meg ott minden árt azért az élelemért, amit kaphatnak. (Igaz! Úgy van! Nagy zaj.) Pontos adataink vannak arról, hogy azért a vajért, amelyet a múlt héten 80 koronáért lehetett kint a faluban kapni, szó nélkül megfizetik ma a 150 koronát is. (Felkiáltások : Tojásokért is adnak hat koronát! Központi tisztviselők mennek ki összevásárolni mindent! Zaj.) A másik lényeges esemény, elvtársaim, mely az élelmezés kérdésében történt, az a határozat, amit tegnapelőtt fogadott el a 80-as intéző bizottság és amely határozatot most fel fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk!) A fővárosi munkástanács intéző bizottsága a következőket határozza el: „1. Az élelmezési létszám csökkentése céljából Budapest tehermentesítése feltétlenül szükséges. A tehermentesítés céljaira külön bizottságot küld ki a fővárosi munkástanács, a népbiztosságok képviselőinek bevonásával, amely bizottság felhatalmaztassék arra, hogy a fővárost az improduktív elemektől megszabadítsa. (Helyeslés.)