Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

kérdés, amelyet Budapest munkástanácsa a maga hatáskörében, a maga alkalmazottaira nézve ne rendezhetne. (Úgy van!) Olyan sürgősen a bürokráciát centralisztikusan elintézni nem lehet. Nem lehet azon egyszerű okból, mert ez olyan óriási, irtózatos hirtelen változás volna, hogyha a bürokráciát egy csapással szüntetnénk meg, hogy azt nem bírnók ki, olyan óriási zűrzavar keletkeznék az átmenetnélküliség folytán, hogy megszenvedné az ország munkássága már pedig az ország munkássága eleget szenved egyébként is, hát ne szenvedjen olyanoktól, amelyeket el tudunk kerülni. Most azt csinálja meg Budapest főváros munkástanácsa a saját hatáskörében. Én bízom mindig úgy a proletariátus teremtő erejében, hogy tud intézkedni olyan dolgokban is, amelyek később kerülnének egységes szabályozás alá. Nagyon helyeslem, hogy ez a kérdés itt fölmerült, mert megint fölvethetjük a bürokrácia kérdését. A munkaidő tekintetében én amellett vagyok, hogy maradjon meg a hat órai munkaidő, de azt tartsák meg. Maradjon meg a hat órai munkaidő, mert én úgy tudom, hogy a nyolc órai munkaidőt, mint munkaidőmaximumot követeltük és nem mint a munkaidő minimumát. Azt is tudom, minden marxista tudja, hogy a szellemi munka az egy összetett munka, tehát azért is díjazzuk magasabban a szellemi munkát. Csak a bürokrácia elkerülése szempontjából szükséges, hogy ne legyen magasabb fizetés, mint a tanult munkás átlagos fizetése. Ettől csak a specialistáknál van eltérés, azért, mert szükség van specialistákra. Tehát én amellett vagyok, hogy legyen hat órai munkaidő, de ezt a hat órai munkaidőt azután tessék megtartani. Mert ha a gyárban megkövetelik a proletártól, hogy tessék intenzíve dolgozni, tessék azoknak az úgynevezett tisztviselőknek is intenzíve dolgozniok. Azért is követelem, hogy legyen az a proletár ott minden ügyosztály, minden csoport élén, mert ha egyelőre egyebet nem jelent az adminisztrációban, de tudja azt a maga proletárbecsületességében, hogy itt a proletariátus diktatúrájáról van szó, a proletariátus érdekéről és ha valakinek úgy tetszik, akkor legalább hajcsárkodik ott és betartatja azt a munkaidőt. Holt bizonyos, hogy ezt el tudjuk rögtön érni. Hagyjuk meg a tanult munkás fizetését a tisztviselőknek, természetesen a tanultságuknak, a végzettség természetének megfelelőleg, hagyjuk meg a hatórai munkaidőt, de ezalatt a hatórai munkaidő alatt dolgoztassuk őket kellő intenzitással ép úgy, amint azt a gyárakban is megköveteljük és azonkívül töröljük el a címeket náluk. (Helyeslés.) Hamburgey Sándor- helyteleníti az elnökségnek a munkaidő meghosszabbítására vonatkozó javaslatát, mert igaza van Kun elvtársnak, hogy ez a nyolcórai munkaidő maximum. Ebből természetszerűleg következik, hogy ha a termelés rendje csak hat órai munkaidőt követelne a munkásoktól, akkor hat órában szabnák meg a fizikai munkások munkaidejét is. Hat órai intenzív szellemi munkával Budapest közigazgatása elintézhető. Csak ezt a hat órát rendszeresen és okosan ki kell velük használtatni. Másrészt pedig hat órai intenzív szellemi munka tényleg éppen elegendő egy embernek egy napra és nem szabad a tisztviselők körében elégedetlenséget kelteni a munkaidő felemelése által, amely egész napjukat igénybe venné, mert hiszen közben 2. Hamburger Sándor tisztviselő, szociáldemokrata funkcionárius, a Tanácsköztársaság idején a VII. kerületi és a Budapesti Munkástanács tagja. 29* 451