Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Olyan értelemben gondolom ezt, elvtársaim, amint kifejtettem többízben és amint egyesegyedül felelhet meg a tanácsrendszer szellemének, legalább is addig, amíg a munkásság tömegei bevonatnak magába az igazgatásba, hogy addig is már a mi teljesen megbízható embereink, a mi tanácstagjaink álljanak az ügyosztályok élén. Lehet, hogy az igazgatás maga nem lesz egyszerre mintaszerű. Könnyen megeshetik, hogy zökkenések is állanak be. De talán nem is volna jó, ha olyan simán és zökkenés nélkül menne minden. A fontos az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt be is tanuljanak az elvtársak az ügyek intézésébe és ha azonnal nem is csinálhattuk meg, de fokozatosan magának a munkásságnak a tömegei vonassanak be az igazgatásba. Hogy ne alakuljon ki új bürokrácia a réginek a helyébe. Mert először a régit kell tönkretenni. Annak megvan a módja és garanciája, hogy hat hónap múlva lejárván a választás, új emberek kerüljenek be és így a gyár, a munkatelep, műhely és a proletárigazgatás szervei között a kellő anyagcsere mindenkor megmaradhasson. Én csak úgy járulok hozzá ennek a politikai megbízott rendszernek a megváltoztatásához, ha én garanciáját látom annak, hogy részben maga az intéző bizottság, részben a munkástanács, — az mellékes, hogy melyik kerülethez tartozó munkástanácstagokkal, — bevonatnak, ők igazgatnak, ők vezetnek, az ő felügyeletük, vezetésük, ellenőrzésük, irányításuk mellett dolgoznak a specialisták. Egy szóval sem akarok a specialisták ellen kikelni, nem akarom bántani őket, de egyetlen specialista sem garancia nekem arra, hogy politikailag az történik, aminek történnie kell, hogy egyáltalán az történik, aminek történnie kell a munkásosztály szempontjából. A Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács jegyzökönyvei. Bp. 1920. 6. I. 194. Részlet a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács 80-as intéző bizottságának a fizikai és szellemi dolgozók munkaidejét tárgyaló 1919. május 22-i ülési jegyzőkönyvéből Ágoston Péter népbiztos: Tisztelt elvtársak! Mi egy elvi állásfoglalást kérünk az intéző bizottságtól, amely vonatkozik a tisztviselőkre és így a hivatalos munkaidőre. A helyzet ugyanis a következő: A munkásság évtizedek óta küzd a 8 órai munkaidőért. Ezt megvalósította a tanácsköztársaság; azonban arról sehol és sohasem volt szó, vájjon a 8 órai munkaidőnek a kézimunkásokra való behozatala annyit jelent-e, hogy a tisztviselők is 8 órát tartoznak dolgozni. Ez az elvi része a kérdésnek. A gyakorlati része a következő: Budapest városánál alkalmazott tisztviselők hivatalos órája délelőtt 8 órától 2-ig tart. Minthogy a múltban nagyon sok tisztviselőnek alacsony volt a fizetése, ezt akként egyenlítették ki, hogy a délutáni munkaidőért járó jutalomáltalány fejében bizonyos összegeket juttattak a tisztviselőknek. Ezt a délutáni munkaidőt azonban a legritkább esetben töltötték szolgálatban a fővárosi tisztviselők. Ezzel szemben áll az, hogy a tisztviselőknek és általában az alkalmazottaknak munkateljesítménye kell, 29 449