Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
hang van ellene, tehát a Munkástanács elfogadja a sürgősségi indítványt. Kun Béla elvtársat illeti a szó, zárszó jogán. Kun Béla: Tisztelt elvtársak! Én majdnem lemondanék a zárszó jogáról, miután a Haubrich elvtárs indítványát a magam részéről elfogadásra akarnám ajánlani. Ellenben egy felszólalásra vissza akarok térni — a többivel nem akarok foglalkozni. Ez az egy felszólalás a Surek 19 elvtárs felszólalása volt. Erre azért akarok visszatérni, mert ez olyan lehetetlen helyzet elé állít bennünket politikai és katonai szempontból egyaránt, amely lehetetlen helyzetet teremt most, amikor békét is akarunk, amellett, hogy harcolni is akarunk, amellett, hogy védeni akarjuk Budapestet — ellenünk kihasználnák úgy, hogy a béke lehetetlenné válna számunkra. Surek elvtárs ezt nem akarja —• ezzel én tisztában vagyok. Azért válaszolok Surek elvtárs felszólalására, mert ez nem egy olyan jelenség, amely csupán Surek elvtársra szorítkozik. Én sokaktól azt a tapasztalatot szereztem, hogy az elvtársak nagyon is jól megtanulták azt, amit a háború alatt nem tanultak meg, hanem annak pont az ellenkezőjét hirdették. A háború alatt voltunk egy néhányan, akik Liebknecht és Lenin tanításai nyomán azt hirdettük, hogy az ellenség csak bent az országban van. Ez akkor teljes mértékben igaz is volt. Ellenben most akadnak egy páran olyanok, akik ma is azt vallják, hogy csak bent az országban van ellenség, hogy az országon kívül nincs. Ma ennek az a konzekvenciája, hogy bizonyos olyan pacifista színezete keletkezik a gyávaságnak. Az a színezete ti., hogy csak a saját burzsoáziánkkal kell harcolni és a nemzetközi elleforradalommal szemben nem kell harcolni. Én, elvtársaim, sohasem mondtam azt, hogy az ellenség nincs bent az országban. Az ellenség, igenis, bent van az országban. Halálos ellenségünk a burzsoázia, amely mindent kihasznál ellenünk, hogy a magántulajdont megmentse. Ellenben ellenség kívül is van: a nemzetközi ellenforradalom, a nemzetközi imperializmus éppoly mértékben ellenségünk, mint a mi burzsoáziánk, sőt ma, az adott pillanatban, veszedelmesebb ellenségünk, mert fegyvere van, mert lőni tud (Igaz! Úgy van!), mert még vannak csapatai, amit, hála az úristennek, nem mondhatunk el belső ellenségünkről, belső, gyalázatos elnyomóinkról, a burzsoáziáról, amelynek most mi lettünk az elnyomói. (Igaz! Úgy van!) Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az, elvtársaim, hogy kell-e nekünk most a túszokat legyilkolnunk, kell-e nekünk most politikai foglyainkat legyilkolnunk. Elvtársaink! Én erre nemmel felelek. (Élénk helyeslés.) Azért nemmel, mert aki most egy tömeggyilkolást akar itt benn, ahelyett, hogy azt a tömeggyilkolást a fronton akarná megcsinálni (Élénk helyeslés.), az azt árulja el, hogy ő lemondott. Hát én, elvtársaim, nem akarok lemondani. Nem akarok semmi esetre sem lemondani arról, hogy mi ezt a Budapestet, ezt a Szovjet-Budapestet meg fogjuk tudni védeni. De csak akkor lehetne talán így beszélni, ahogy Surek elvtárs beszélt, ha azt mondanók, hogy utánunk az özönvíz. Most azonban ez a tökéletes kétségbeesésnek, a diktatúráról való lemondásnak, a küzdelemről való lemondásnak volna a jele. (Úgy van!) 19. Surek János — autószerelő, 1918—19-ben a Budapesti Munkástanács tagja. Felszólalásábanjavasolta: közöljék az antanttal, hogy a fővárosi burzsoáziát túsznak tekintik és a román támadás folytatása esetén kiirtják.
