Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)
Előszó
A kommün, elvtársaim, bekövetkezett. Fehérterror bekövetkezhet, vörösterror bekövetkezhet. De így beszélni, ahogy Surek elvtárs beszélt, az a jelen pillanatban, újból mondom, csak lemondást jelent. Ismerem jól Surek elvtárs bátorságát, tudom róla, hogy ő kimegy a frontra. De hallottam ilyen beszédet olyanoktól is, akik azt mondták, hogy nem megyünk ki a frontra, hanem itt csinálunk frontot, csak Budapesten csinálunk frontot. Ez a felfogás vezetett arra, hogy sohasem hirdettük azt, hogy Budapestet majd Budapesten fogjuk megvédeni. Mi azt hirdettük a gyárakban, hogy Budapestet a Tiszánál kell megvédeni. Tudnék azonban embereket megjelölni, akik sok helyen egyenesen ellene dolgoztak ennek a mi agitációnknak, azzal, hogy Budapestet majd itt Budapesten védjük meg, csak a saját burzsoáziánkkal szemben. Elvtársak! Én még egyszer azt mondom: aki ilyen kétségbeesett lépést akar tenni, aki azt hiszi, hogy most itt az utolsó kártyát vágjuk ki, az éppoly ellensége a küzdelem lehetőségeinek, mint az, aki defetista, aki azt mondja, hogy itt nem lehet harcolni, itt semminemű vért nem szabad ontani, mert minden vércseppért kár. Elvtársak! Még egyszer arra kérem önöket, vegyék figyelembe a következőket: Élelem van elég, fegyver van, a román hadsereg egy csürhe, az ellenkezőt, azt, hogy a román hadsereg egy szervezett hadsereg volna, hogy fegyelmezett hadsereg volna, azt csak a félelem mondatta a visszaözönlő csürhével. A román hadsereg egy csürhe, és aki azt híresztelte, hogy azzal szemben nem lehet megállani, az csupán egy aljas kifogást mondott. Harcolni kell, harcolni lehet a román hadsereggel. Eleség van, fegyver van, és ha nincs is túlságosan nagyszerű ruházat, mert nem igen van, ki lehet tartani, meg lehet védeni, nemcsak meg lehet védeni a Szovjet-Magyarországot, de lehet biztosítani számára a tisztességes, a mi szempontunkból tisztességes béke lehetőségét. Azt hiszem, lesz időnk újjászervezni a proletariátust, lesz időnk a proletariátust még jobban felfegyverezni, lehet megcsinálni a Vörös Hadsereget, és lesz idő a szocializmust kiépíteni. Ha azonban itt valaki azt hiszi, akár ilyen indoklással, akár olyan indoklással, hogy itt már a végső kétségbeesés van, az elvtársaim, csak letargiát szervez, defetizmust szervez, az vereségváró, és ily emberek munkáját a munkásmozgalom, a proletárforradalom szempontjából károsnak tartom. (Igaz! Úgy van!) Mindent meg kell gondolni, mielőtt egyetlen lépést csinálunk. Mindent! Mert a mi forradalmunk csak úgy győzhet anélkül, hogy sok vereségen keresztül bukdácsolna, ha ez a forradalom szervezett, ha ez a forradalom egységes lesz, ha ennek minden cselekedetét a politikai belátás, a marxista meggondolás vezeti, és ha minden oldalról megnézünk minden kérdést. Ha én csak egy bizonyos szögletből látom a dolgokat, és nem nézem felülről, nem nézem a nemzetközi politika, a nemzetközi proletárforradalom magaslatáról, nem nézem azt úgy, mint tényeket, amelyekkel nemcsak számolni, de leszámolni is kell, ismétlem, ha nem nézem a tényeket kellően, akkor helytelen politikát csinálok a munkásmozgalom szempontjából: a proletariátus felszabadítása, a kommunizmus szempontjából káros politikát csinálok. A breszti béke, ez sem ideális valami, ez sem az, amelyre azt mondhatnók, hogy megállja helyét olyan szűzi tisztaságban a princípiumok szempontjából, de a princípiumok önmagukból fejlődnek ki, folyton-folyvást fejlődnek, és az, hogy nem látsza-