Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

C) A KÖZPONTI ÉS A KERÜLETI TANÁCSOK A SZOCIALISTA VÁROSPOLITIKÁÉRT Az április 7-én megválasztott tanácsok Budapest életének igazi gazdái voltak a Tanácsköztársaság hónapjaiban. Szerteágazó, tízezrek bevonásával folytatott munkájukat dokumentumokon keresztül csak igen nagy terjedelemben lehetne megközelítő hűséggel bemutatni. Ezért a dokumentumok egyetlen, bár legjelentősebb csoportjára szorítkoztunk: a tanácsülések jegyzőkönyveire. Az egyoldalúság veszélyét elkerülendő, azokat az üléseket választottuk ki, amelyeken a legégetőbb problémákról beszéltek, a forradalmi időkre jellemző nyíltsággal. A jegyzőkönyvek a szokásosnál jobb minőségűek, mivel a parlamenti gyorsiroda munka nélkül lévén, szívesen vállalta a tanácsülések szakszerű sztenografálását. A Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanácsot, amelyet tagjai száma után 500-as tanácsnak neveztek, a kerületi tanácsok választották saját tagjaik közül, tehát közvetett választás útján jött létre. A tanács gyakran, havonta többször is ülésezett, de ez is kevés volt a sürgős kérdések eldöntésére, ezért 80 tagú intéző bizottságot választottak, az intéző bizottság pedig 5 tagú elnökséget, amely a tanácsi apparátus mindennapi munkáját irányította. A polgármestereket, tanácsnokokat, kerületi elöljárókat leváltották, de általában megtartották őket a főváros szolgálatában, a kisebb tisztviselőkkel együtt. Ugyanakkor a Városházán és szakhivatalaiban mintegy 500 munkást és haladó értelmiségit alkalmaztak a munka megjavítására és a forradalmi szellem biztosítására. Az 500-as tanács kivételes helyet foglalt el, Budapest jelentőségének megfelelően, a Tanácsköztársaság politikai rendszerében, már csak azért is, mert a párt és a Szakszervezetek vezetősége sok tekintetben nem felelt meg a forradalom követelményeinek, a Tanácsok Országos Gyűlése pedig csak egyszer ült össze. Ezért, főleg a Tanácsok Országos Gyűlésének összehívásáig, a legfontosabb országos politikai kérdések is az 500-as tanácsban kerültek eldöntésre. Mivel az országos politika túlmegy kötetünk témakörén, az ilyen természetű ülések közül csupán az április—májusi nagy mozgósítással kapcsolatban adjuk néhány jegyzőkönyv részletét, (192, 199, 207) hiszen ekkor elsősorban a fővárosi és környéki munkásság talpraállása mentette meg a Tanácsköztársaságot. A tanácsok munkájának elvi alapjairól szól Kun Béla és Landler Jenő közölt beszámolója, (191, 193) amelyek a tanácsok nagy politikai-társadalmi jelentőségét is bemutatják. Alapjuk a tanácsok feladatkörének, szervezetének 1919-es felfogása,