Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

kai nem szabad a jövőben sokat tárgyalni, de azonnal a legerélyesebb katonai beavatkozást kell foganatosítani. (Zaj és mozgás balfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz ez?) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Méltóztassanak nyugodtan maradni. Gróf Károlyi Mihály képviselő urat illeti a szó. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy ő nyugodtan elmondhassa a beszédét. Fényes László: Lelkén szárad. Szterényi József kereskedelemügyi miniszter: Vállalja! Károlyi Mihály: Hogy a magyar államvasutaknál, a magyar üzemeknél a munkások hangulata ilyen izgatott, erről személyesen volt alkalmam meggyőződni. A zólyombrézói vasgyári munkások és egyéb állami vas- és fémmunkások többször jártak már nálam azzal a panasszal, hogy az állami üzemeknél a munkabérek sokkal alacsonyabbak, mint a magánvállalatoknál. Erről nézve egy perdöntő adat van itt, ti. a panaszbizottság

2 megállapította, hogy az állami üzemeknél általában 32—35 százalékkal kevesebb bért fizetnek, mint a magánvállalatoknál. Ne tessék azt hinni, gy ez a panaszbizottság kizárólag a munkások kebeléből alakul. A bizottság elnöke egy altábornagy, tagjai pedig egy iparfelügyelő, egy miniszteri osztálytanácsos, a munkaadóknak egy képviselője és a munkásoknak egy képviselője. Tehát igazán nem lehet azt mondani, hogy a bizottság úgy volna összeállítva, hogy különösebben a munkások érdekeit képviselné. Mondom, ez a panaszbizottság megállapította, hogy az állami üzemek 32—35 százalékkal kevesebb munkabért fizetnek, mint a magánüzemek. Fényes László: Szégyen, gyalázat! Gr. Károlyi Mihály: Ugyancsak ez a panaszbizottság megállapította, hogy az állami üzemeknél nem tartják be a honvédelmi minisztériumnak 18950/1915. számú rendeletét, amely szerint a munkások bizonyos előnyökben részesülnek. Nem vagyok egészen tisztában ezekkel az előnyökkel, de hiszen ezt a miniszter úr legjobban tudja. A panaszbizottság tehát megállapította, hogy a honvédelmi miniszter rendelete nincs foganatosítva. Fényes László: S nem is segítettek rajta! Lovászy Márton: Ólomgolyókkal! Gr. Károlyi Mihály: A munkások többször fordultak a panaszbizottsághoz és kérték, hogy emeljék fel bérüket. A panaszbizottság elutasította őket. Erre a munkások sztrájkba léptek. Szterényi kereskedelemügyi miniszter úr megígérte a sztrájkolóknak, hogy a panaszbizottság határozatát revízió alá veszi. Szterényi József kereskedelemügyi miniszter: Soha ilyet nem ígértem. Nem is tartozik hozzám! 2. Miután a hadiüzemeket katonai felügyelet alá helyezték s így mindenféle bérmozgalom stb. is tilos volt, sok helyen a kizsákmányolás fokozására használták fel a munkások kiszolgáltatottságát. 1915-ben az MSzDP kérésére a honvédelmi miniszter „panaszbizottságok" felállítását kezdeményezte, amelyben a munkások képviselői és munkáltatók katonai asszisztenciával tárgyalhatták le vitás ügyeiket. Ezzel az MSzDP lemondott a sztrájk fegyveréről. A hadsereg képviselői viszont, éppen a hadianyagtermelést gátló konfliktusok elkerülésére, számos esetben a tőkések mérséklésére törekedtek.