Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

Gr. Károlyi Mihály: A munkások erre ismét munkába léptek. A revízió azonban nem történt meg, a panaszok nem nyertek orvoslást és a munkabérek az állami és a magánüzemek munkabérei közt mutatkozó óriási aránytalanság ellenére is továbbra is ilyen alacsonyak maradtak. Információink szerint tulajdonképpen ez az indító oka a sztrájkmozgalomnak, amely a legrosszabb sorsban levő öntödei segédmunkásoknál kezdődött. Fényes László: A legnehezebb munkát végzik! Zábráczky József: Mennyi az a kevés bér? Fényes László: Kevesebb, mint amennyit ön keres! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Károlyi Mihály: Amikor panaszukat meghallgattam, természetszerűleg érdeklődtem az iránt, hogy mi volna szerintük az orvoslás módja. Előre kell bocsátanom, hogy most már számos gyárban máris szünetel a munka. Lovászy Márton: Hatvanezer munkás sztrájkol! Gr. Pongrácz János: Ennek örülnek! Gr. Károlyi Mihály: Félős, hogy még többen fognak sztrájkolni, ha nem történik itt gyors és erélyes orvoslás. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Úgy van! Úgy van! Felkiáltások a baloldalon: Orvoslásról van szó! Az orvosláson van a hangsúly!) Kérésük, illetve követelésük a következő: Először azt kívánják, hogy a bizottságban szakszervezeteik képviselői is részt vegyenek. Másodszor, hogy a csendőrség eltávolíttassák a gyárból. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Beck Lajos: A Ganz-gyárban sincs csendőrség. Kovácsi Kálmán: Fényes László szemét, piszok! Fényes László: Már megint ittas! (Derültség.) Gr. Károlyi Mihály: A harmadik óhajukat leszek bátor szó szerint felolvasni, nehogy valami tévedést kövessek el. (Olvassa.): „Követeli a munkásság harmadszor, hogy távolítsák el a bűnös üzemvezetőséget, amely évek hosszú sora óta tudatosan félrevezeti a minisztert, a kormányt és tudatosan félrevezeti a munkásokat. Követeli a munkásság, hogy a Szterényi által inaugurált és a munkásság elkeseredését kiváltó megtorló politika helyébe a minden államban rendszeressé vált munkásokkal való tárgyalást vezessék be. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van! Ez a helyes!) Gr. Pongrácz János: Politikai paktálás! Egy hang: (balfelől) Szerszámgyár! Gr. Pongrácz János: Elvesztettem ott a pénzem! Elnök: Kérem gróf Pongrácz János képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Gr. Károlyi Mihály: Bár egész szárazon a tényállás mellett akarok maradni és tulajdonképpen csak alkalmat akartam szolgáltatni a miniszterelnök úrnak és a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy válaszukban a dolgot tisztázzák, hogy az orvoslást megejtsék és hogy megnyugtassanak minket az iránt, hogy szigorú vizsgálatot fognak indítani ebben az ügyben, mégis lehetetlennek tartom, hogy meg ne említsem azt is, amit a munkások felszólalása nélkül is régóta tudok s amit itt szükségesnek tartok mondani. Nem szabad azt hinni, hogy a munkásokat egyedül ezen dolgokkal lehet megnyugtatni. Itt lehetőleg nyugalmas helyzetet kell teremteni, érteni