Források Budapest múltjából II. 1873-1919 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 2. (Budapest, 1971)

Előszó

elszántsággal, tele van eltökéltséggel, tele van azzal az elszánt elhatározással, hogy senki kedvéért a magyar nép jogát elalkudtatni, elraboltatni többé nem engedjük. És amint letette a király esküjét, mi a magyar népszuverenitásnak részesei is eszküszünk arra, hogy a nép jogának elalkudását tűrni nem fogjuk többé sohasem! (Lelkes éljenzés.) Bárczy István polgármester átvette a határozatot és a következő beszéddel válaszolt: Polgártársaim óhajtását készséggel és teljes meggyőződéssel fogom még ma koronás királyunk Ő Felségénél tolmácsolni. Ő Felsége tanúságot tett arról, hogy trónjának és a magyar hazának biztonságát a nép jogára kívánja helyezni. Ezzel rálépett a demokratikus haladás útjára. Ezen az úton üdvözöljük most Ő Felségét valamennyien magyar polgárok és munkások. Büszke vagyok e megbízásra, mert úgy érzem, sohasem voltam igazabban polgármester, mint e percben, amikor a polgárság és munkásság egységes akarata nyilatkozik meg általam. Becsülettel, hűséggel fogok e megbízásnak eleget tenni. Legyen meg mielőbb és éljen az új demokratikus Magyarország! Nagy lelkesedés kísérte a polgármester szavait, amelyek elhangzása után szétoszlott az óriási embertömeg. Fő városi Közlöny. 1917. június 12, 169. A „Községi Munkás'"

1 beszámolója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről, a november 25-i iparcsarnoki békegyűlésről Keleten a cári bizantinizmus végtelen birodalmában megmozdult, megrázkódott a népek tengere. Széttörte meggyötört testének bilincseit, összezúzta az ördögi agyafúrtsággal kitalált fegyvergépeket, amelyeket az uralkodó birtokos és polgári osztályok nyomtak újra és újra kezébe: — önző célokért, hatalmi érdekekért, hódító tervekért, a cári vandalizmus tetszetősebb formájáért, a népmilliók további leigázásáért. Békesugarak törik át a frontot, amelyre ágyúszörnyek lőporfüstje nehezedett, amelynek föld-testét tüzes gránáteső termékenyítette, hullahekatombák trágyázták meg három gyászos éven át. Népek, munkásmilliók, akik sohasem ismerték egymást, nem gyűlölték egymást soha, nem is vágyhattak egymás kenyértelenségére, uralkodó önző célokért parancsszóra rontottak egymásnak a Haza glorifikált mészárszékén. Most, hogy a porbasújtott cárizmus proletársága lerázta évszázados bilincseit, most hogy az annexió és hadikárpótlás nélküli világbéke, a Béke és Fegyverszünet jelszavai csapnak át hozzánk, jogtalan, kizsákmányolt magyar munkásokhoz, az orosz forradalom „Világbékéért" vívott harcának mai sorsdöntő órájában, Budapest egész népe testvéri üdvözletét küldte november 25-én a városligeti íparcsarnokban meg1. A községi munkások és alkalmazottak érdekeit védő lap, Ladányi Ármin szerkesztésében 1917. augusztus 1-től jelent meg.